Újjászületett Örökség: Jókai Mór Művének Képregényes Adaptációja
Korcsmáros Pál képregényének digitális felújítása nem a modernizálásra törekszik, hanem hűen megőrzi a hatvanas évek klasszikus képregényes hangulatát. Jókai Mór Az arany ember című regénye, amely 1872-ben jelent meg, a magyar irodalom egyik legnagyobb hatású művévé vált. Jókai saját szavaival élve, ez a regény volt a legkedvesebb számára, hiszen annak alakjai „mind olyan jó ismerőseim nekem – ki korábbról, ki későbbről.” A régies romantika és a realizmus ütközését bemutató mű számos feldolgozáson ment keresztül, úgymint színpadi adaptációk, filmes verziók, és természetesen a képregény változata, amely 1962-ben született meg. Most, több mint hatvan év elteltével, a Képes Kiadó gondozásában, digitálisan felújított és színezett formában érkezett el hozzánk.
A képregény alkotói a magyar képregény hőskorának legendás figurái: a szövegátírás Cs. Horváth Tibor nevéhez fűződik, a grafikai alkotások Korcsmáros Pál keze munkáját dicsérik, míg a színezést Varga „Zerge” Zoltán végezte. Korcsmáros, a magyar képregény egyik meghatározó alakja, nem csupán a Rejtő Jenő műveiből készült képregények révén vált ismertté, hanem a klasszikus irodalmi alkotások, például A kőszívű ember fiai, A láthatatlan ember, és az Egri csillagok adaptációinak köszönhetően is. Az arany ember eredetileg 1962-ben a Füles rejtvényújságban jelent meg, tizennyolc héten keresztül, lehetővé téve az olvasóknak, hogy követhessék Timár Mihály, Timéa és Noémi történetét.
Most, hogy a Képes Kiadó kötetbe gyűjtötte az eredeti képregényt, az Az irodalom klasszikusai képregényben sorozat legújabb kiadványaként csatlakozik a Jókai-műveken kívül Stendhal, Wells, Mikszáth és Gárdonyi képregényes feldolgozásaihoz.
Az újonnan megjelent kötet lapjain Varga „Zerge” Zoltán színezése díszíti az oldalanként három-négy képkockás kompozíciókat, amelyeken Korcsmáros egyfajta „színészi” és „rendezői” szemléletmódját tapasztalhatjuk meg. Rajzainak gazdag gesztuskészlete és dinamizmusa a történet minden egyes lapján lenyűgöző játékossággal ragadja meg a figyelmet. Az aprólékosan kidolgozott jelenetek és a kiemelkedően megformált karakterek egysége teremt egy lendületesebb verziót Jókai klasszikusának.
Cs. Horváth Tibor, aki a monumentális regényt, ami eredetileg öt kötetben jelent meg és a Dunától a Balatonig, Törökországtól Brazíliáig terjedő cselekményt ível, hatvan oldalra kellett sűrítenie, fontos kihívással nézett szembe. Megoldása az, hogy a cselekményre helyezte a hangsúlyt, ami lehetővé tette, hogy a történet könnyebben befogadhatóvá váljon, bár a lélektani mélységek és a karakterek belső világának felfedezése az illusztrációkra maradt. A képregényből szinte teljesen hiányoznak Jókai társadalomkritikája, a boldogságkeresés, vagy az erkölcsi dilemma motívumai, azonban a szöveghűség példaértékű maradt. A szóhasználat és a szöveg ritmusa megtartja az eredeti szellemét, ami már önmagában is jelentős érték, mivel sok szó és kifejezés napjainkra feledésbe merült.
A digitális felújítás, az új kötetet illetően, nem célja a modernizálás, hanem a hatvanas évek képregényes atmoszférájának megőrzése. A legfigyelemreméltóbb elem a képi kifejezőerő, amelyben Korcsmáros páratlan, ám aki Jókai irodalmi minősége vagy a szociális kritika iránt érdeklődik, nem várhatja, hogy ebből a kötetből ismerje meg azt. A képregény inkább egy ízelítő, mint egy teljes adaptáció, hasonlóan egy jó filmelőzeteshez, amely felkelti az érdeklődést a teljes mű iránt. E dokumentum egy letűnt korszak művészi teljesítményének feledhetetlen emléke, ami több mint hatvan év elteltével is izgalmas maradt.
