Legfőbb ügyészjelölt bukása és titkosszolgálati szálak az aranykonvoj-ügyben
A parlament leszavazta Baka András köztársasági elnök legfőbbügyész-jelöltjét, Szathmáry Zoltánt. A döntést követően jogászi körökben két lehetséges irányról beszélnek: vagy egy vidéki megyei ügyészségi vezető, aki nem égett meg túlságosan a Polt-érában, vagy egy teljesen kívülálló szakember kerülhet a legfőbb ügyészi posztra.
Keddre egyre durvuló üzenetháború kezdett kirobbanni a köztársasági elnök, a Legfőbb Ügyészség, Fürcht Pál volt főügyész, illetve az őt képviselő Horváth Lóránt ügyvéd között. Az ügy mindinkább a rendszerváltozás utáni időszak egyik legsúlyosabb, titkosszolgálati szálakkal átszőtt politikai botránya, az ukrán aranykonvoj-ügy körül bonyolódik.
Egy magas presztízsű jogi forrás szerint a 16 évnyi Polt-éra után gyakorlatilag nem található olyan szakember az ügyészségen, aki ne lenne kikezdhető, így az egyetlen igazi megoldás az lehet, ha ügyészi szakmán kívülről jön az új legfőbb ügyész, ahogy 1990-ben is történt Györgyi Kálmán kinevezésével.
Baka András első, politikai akcióként is felfogható beszédében hangsúlyozta, hogy a jelöltje megszavazásának tétje, hogy sikerül-e az ügyészség átalakítása, sőt a szavazás a magyar jogállam helyzetéről és jövőjéről is szól. A parlamenti többséget ez nem győzte meg. Horváth Lóránt ügyvéd, az Ügyvédkör elnöke a Facebookon „hatalomátmentésnek” minősítette Szathmáry jelölését, mivel a jogi szakmán kívül eléggé ismeretlen jelölt Polt Péter alatt a Legfőbb Ügyészség informatikai vezetője volt. Később Horváth úgy fogalmazott: elismeri Szathmáry munkásságát, ám megválasztása szerinte „negatív hatással” lesz az ügyészség megújulására.
Időközben kiderült, hogy Szathmáry Zoltánnak az elhárításnál ezredesként szolgáló testvére érintett az aranykonvojügyben, amelyben jelenleg gyanúsított, mivel ő rendelte el a hét ukrán pénzszállító biztonsági őr kiutasítását. Szathmárynak így nemcsak a testvérét érintő nyomozás felett kellett volna legfőbb ügyészként rendelkeznie, de döntenie kellene abban a fegyelmi ügyben is, ami az ügyészségen belül zajlik a június közepén a Központi Nyomozó Főügyészségtől távozó Fürcht Pállal szemben.
Fürcht Pál a 16 oldalas lemondólevelében és későbbi nyilatkozataiban is célzott arra, hogy az aranykonvojügyben már jó ideje felmerült a volt miniszterelnök, a Legfőbb Ügyészség és az alkotmányvédelem fejeseinek felelőssége, ám az akkori ügyészségi vezetők nyomást helyeztek rá, hogy elsikálják az ügyet. A Legfőbb Ügyészség szerint Fürcht „tényszerűen valótlanságokat” állított, azt azonban nem fejtette ki, pontosan mi nem igaz az állításaiból.
Az aranykonvojügy háttere, hogy az ukrán állami takarékpénztár az Ukrajnával szembeni orosz agresszió miatt évek óta szállított készpénzt és nemesfémet Ukrajnába szárazföldi úton. A konvoj 2022 óta közlekedett Magyarországon a rendőrség tudtával, rendőrségi felvezetéssel, a szállítást a Criterion Készpénzlogisztikai Kft. végezte. Kulcskérdés, hogy milyen titkosszolgálati felderítés előzte meg a TEK 2026. március 5-i akcióját, és mi alapján döntött a magyar vezetés az akció elrendelése mellett.
Az ügy akkor kezdődött, amikor az Információs Hivatal felfigyelt arra, hogy a pénzszállító konvoj biztonsági őrei között rendszeresen ott volt egy volt ukrán titkosszolgálati személy. Fürcht Pál és Hajdu János, a TEK volt főigazgatója szerint a választási kampány hajrájában Orbán Viktor személyesen döntött úgy, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentést tegyen a NAV-nál. Kérdés, hogy az IH és az AH milyen értékelő jelentést adott az ügyről Orbán Viktornak.
Talányos az is, hogy a NAV miért a Terrorelhárítási Központot kérte fel a rajtaütésre, amikor saját kommandója is van ilyen ügyekre. Az ukránok a mintegy 27 milliárd forintnyi pénzszállítmányt teljesen fegyvertelenül hozták, és az első felszólításra megadták magukat. Az akciót követő ukránozó politikai kampány nem hozta el a várt eredményt, az Orbán-kormány súlyos presztízsveszteséget szenvedett. Lázár János nyilvánosan elismerte, hogy az akció nem volt független a Barátság-kőolajvezeték körül kialakult helyzettől. A fideszes parlamenti kétharmad öt nappal az akció után visszamenőlegesen törvényben papírozta le azt.
A nyomozás során eddig egyedül Hajdu Jánost gyanúsították meg, ám őt sem a vélelmezett politikai összeesküvéssel, hanem azzal, hogy a letartóztatott ukránokat a parancsára sanyargatták. Baka András a parlamentben arról beszélt, hogy az ügyészségen belüli viszonyok és a kiemelt ügy tekintetében „semmi sincs teljesen úgy, ahogy kívülről látszik”. Szathmáry bukása után elismerte, hogy tudott a testvéréről, ám a hozzá eljutó, nyilvánosságra nem hozható információk alapján „teljesen más kép” alakult ki benne, mint a közvéleményben.
