AZ ÚJ MONROE-DOKTRÍNA MEGJELENÉSE
Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, friss színben állította vissza a köztudatba az 1823-as Monroe-doktrínát. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a doktrína elveit komolyan venni kívánja; inkább a politikai színjáték részeként mozgatja, éppen úgy, ahogyan az aktuális hangulata megkívánja. A Monroe-doktrína lényege ugyanis az, hogy az Egyesült Államok elismeri a független latin-amerikai nemzetek szuverenitását, és így nem avatkozik be belső ügyeikbe, elkerülve az erőszakos beavatkozást, különösen azért, hogy ne zavarja meg egy ország politikai táját vagy ne rabolja el annak kincseit. Mégis, Trump politikai szónoklatait elnézve, az amerikai vezetés története gyakran megerősítette a hatalommal való visszaélést, ami most sem tűnik másnak.
ELLENSÉGEK KÉPE ÉS PROPAGANDA
Az ellenségkép fontos szerepet játszik a diktátorok propagandájában. Például Szálasi a zsidókat, Rákosi a kommunistákon kívülieket, míg Orbán Viktor a brüsszeli bürokráciát és a hazai ellenzéket jelöli meg bűnbakként, jelezve, hogy ők felelősek az ország problémáiért. Ily módon Orbán igyekszik a közvélemény figyelmét elterelni a kormányának felelős döntéseiről. Érdekes módon Orbán még mindig vágyik a nemzetközi elismerésre, de eddig csak hízelgő politikai lényként van jelen a globális színtéren, főleg Trumpnak köszönhetően, aki mindig a reflektorfényben igyekszik maradni.
POLITIKA ÉS SZEMÉLYES ÉRDEK
Backgroundban a kormányzati kommunikáció felelősséghárító narratívája sokakat meggyőz. A tapasztalatok szerint a lakosság jelentős része a közvetlen anyagi előnyöket keresi, mint például a 13. és 14. havi nyugdíjat. Sokan elmondták, hogy nem érdeklik a politikai viták, a lényeg számukra, hogy milyen pénzügyi juttatásokra számíthatnak. Ez a jelenség tovább gyökeret verhet a magyar társadalomban, a fiatalabb generációk pedig abban bíznak, hogy az idősebbek kevesebb anyagi terhet hoznak a vállaikra.
A MONROE-DOKTRÍNA ÚJRAFORMÁZÁSA
James Monroe elnök már a múlt, míg Donald Trump jelenlegi politikai diskurzusai gyakran ellentmondásosan szólnak. Figyelemre méltó, hogy egyes országok vezetői mennyire vágyakoznak a hízelgésre, ugyanakkor azokat, akik kritikus hangot ütnek meg, mint Iványi Gábor lelkész, komoly anyagi következmények sújtják. A társadalmi diskurzus kritikai hangzása, valamint a politikai elnyomás, amely a véleményszabadságot fenyegeti, napjainkban új kihívások elé állítja a kormányokat.
A JÓ HÍR REMÉNYE
Friss Monroe-doktrínám zárásaként javaslom, hogy egy szívmelengető dallam szavait idézzük: „Ba-deedly-deedly-deedly-dum-boop-boop-a-doop!” – énekelte Marilyn Monroe a Van aki forrón szereti című filmben. Ez a szeretet hangja, ami több értelmet hordoz, mint sok politikai ígéret. Reménykedjünk, hogy április 13-án valóban valami szívderítő dologgal ébredhetünk.
Egy új irányvonal reményében
Legyen tehát ez a nép szava és a jövő politikai diskurzusának alapja.
