RUBICON TÚLPART: TESSÉK KISZÁLLNI!
Mintha belemerülnénk a választási kampány zajos kavalkádjába, egyre inkább elmondható, hogy nem csupán a szavak torzítása válik közszolgálatunk részévé, hanem a jellemek pestise is egyre aggályosabbá. Amikor elérkezik az új választási illemkönyv ideje, mindenképpen el kell tiltani, ami most zajlik: a hamisítást, a jellemgyalázást, valamint a titkosszolgálati eszközök illegális felhasználását, éppúgy, mint az állami költségvetés választási célú megdézsmálását.
Az aktuális választási atmoszféra a NER fennhatóságán belüli bandaháborúvá alakul, amelynek méltósága és távolsága egyre nehezebbé válik. Az áradó hazugságok, rágalmak, valamint a politikai és kormányzati gyalázatok elhomályosítják a valóságos eseményeket. A hangnem és a képzettársítások mellékesek; a valóságbeli folyamatok, amelyeket a politikai színpadra emelnek, rendkívül veszélyesek.
Egy olyan miniszterelnököt látunk, aki képes összes korábbi ígéretével és elvárásával ellentétben álló monológokat mondani, akár csak tizenöt év távlatából is. A választókat valóban manipulatív módon csábítja és gyalázza meg, célja a hatalom megszerzése. Ez nem csupán véletlen, hanem tudatos tervezés következménye: Orbán Viktor, te vagy a bűnös, király.
Soha nem tapasztaltuk azt, hogy miniszterelnökünk az összes politikai szövetségesét elárulná. A kezdett kisgazdák sorsától eljutottunk Brüsszelhez és a huszonkét visszatartott milliárd euróhoz, de a NATO sem marad érintetlen. Érdekes módon, sosem volt még ennyire hangos a politikai elitünk, amely Orbánt minden eszközzel dicsérni próbálja, mintha egy hóhér ügyességét csodálná a kötelék fonásáért.
De nem csupán a szavak folytatódnak. Orbán eddig is háborús retorikát alkalmazott, most viszont valódi háborús előkészületek mögött áll, saját magának gyártott provokációkat hív elő. Sokak szerint Kassát a szovjet bombázás emlékezete lebeg a fejük felett, akinél az 1941-es hadüzenet kapcsán nem véletlenek a párhuzamok. De míg Horthy kapott valamit, addig Orbán semmihez nem jut el, csupán önmagát próbálja pozicionálni.
Az itthon többet tévesztő jobbikos radikalizmus mellett a valós helyzetünk nem áll jól. A magyar hadsereg teljesítménye nem állja meg a románokéhoz, vagy akár az ukránokéhoz képest. Az ukránok számára semmilyen érdekük nem szolgálja, hogy Magyarországot támadják meg. Az országuk egy közéleti, európai státust keres, míg Orbán esetében csupán Putyin bizalmát keresheti.
Az EU-ból való kiszállás terve láthatóan folyamatban van, a jelenlegi kormány ezerrel dolgozik ezen. Az, hogy majd mi ennek az új kerete, gyakorlatilag mindegy. Magyarország egy orosz érdekszférába már eleve nem kapcsolódhat; Putyin valószínűleg nem fog kockázatot vállalni egy ilyen haszontalan terhet viselő országért. Az amerikai érdekek sem jelentenek garanciát, hiszen miért lenne valakinek érdemes elfogadnia egy magára hagyott országot, amely már eltávolodott az uniótól?
Orbán stratégiája a rombolás képességére épít. Amennyiben kikerülünk Európából, a legnagyobb kárvallott a magyar választópolgár lesz.
Ha meginog az európai státuszunk, az uralom fenntartásának költségei drasztikusan emelkedni fognak. Az értelmiségi elit már számos kísérletet tett a NER besorolására: hibrid, maffiaállam, vagy illiberális demokrácia. Ha Orbán győz a választások után, ez lesz talán a legkisebb problémánk.
Külső források nélküli élet nehezen fenntartható. Jelenleg a magyar államadósság magas kamat terhével nehezedik ránk, és ez csak rosszabbodni fog. Hagyományos külföldi befektetőink érdeklődése csökken, kivéve a rendre kötötteket, amelyek épphogy tükrözik azt a lekezelő hozzáállást, amellyel a magyar kormány manipulálva lett.
A magyar gazdaság rendkívül sebezhető szerkezetű, a NER-birodalom területén és annak közelében pedig teljesen hiányzik a verseny. Jelenlegi oligarchiáink brutális profitjaik ellenére is titkos alapokba vándorol, míg a valódi konkurencia – mint például a helyi pékségeket és éttermek – nem elegendő ahhoz, hogy a gazdaságot fenntartsák. Mikor a gazdasági környezet jó volt, az állam túlfűtötte a növekedést, most pedig az is érezhető, hogy ez a politika kudarcot vall egyes területeken.
Ha megvizsgáljuk, miért tempóznak elém a lengyelek, érdemes összehasonlítani hosszú távú növekedésüket a magunkéval. A képlet: közös kelet-európai kiindulás + versenyképes elit + mértékletesség. Ez volt a sikerük kulcsa, amíg fejjel nem mentek a falnak. A mi elitünk nem versenytársakat segít, hanem saját hasznát keresve mélyíti a közoktatás problémáit. Már nincs lengyel piacunk, de hamarosan a magyar termékek is Varsóban zökkenhetnek.
A diktatúra pazarló hatalmi forma, amely elfojtja a gazdasági növekedés természetes lehetőségeit és fenntartja a belföldi fogyasztás elleni korlátokat. Ezt tetézi a politikai elit és a kormányzati irányítások jóval a begyepesedett ukránellenesség és oroszbarátság égisze alatt.
Mit tennél, ha te lennél Orbán, és a normális politikai lehetőségek az opciók között szerepelnének? Elutasítanád az EU-pénzeket? Feláldoznád az olcsóbb hitelek lehetőségét? Ahelyett, hogy háborús retorikáddal egy olyan országban fenyegetőznél, amelynek védelmi képessége rendkívül gyenge? A kormány világosan nem ismerheti fel a túlzott kockázatokat, amik mögött romok rónak. Orbán győzelme egy sötét jövőbe sodorhatja az országot, amely eddig megvédett minket a legrosszabb következményektől. Ne higgye senki, hogy Orbán hibája, hogy káosz vár ránk a vereség esetén; a káosz már itt van, és a megoldás kulcsa a NER leváltásában rejlik.
A magyar választók nagy hányada hosszú idő óta infantilizálódik, mindig a föléjük lévők tekintetén keresztül nézik a valóságot. Félnek, ha lelövik őket, ám ők is tiporják a gyengébbeket, ha csak kicsit is magasabbra kerülnek. Ideje visszafoglalni a hazát: el kell venni a NER-től a hatalmat, ám a közösségeinknek és önkormányzatainknak annyit kell megőrizniük, amennyire csupán képesek.
A szerző közgazdász.
