Táncoló Kárpát-medence a Feneketlen-tónál
2026. június 13-án a Feneketlen-tó partján rendezett Bárka Fesztiválon tizenhárom nemzetiség gazdag zenei, táncos és gasztronómiai hagyományai elevenedtek meg. A balkáni körtáncoktól kezdve a ruszin dallamokon át az örmény duduk hangjáig mindenki megtalálhatta a saját kultúráját. A táncosok csodálatos indigókék rakott szoknyákban és meggypiros kendőkben forgolódtak, miközben a levegőt a cigány káposztás-lecsó, valamint a ruszin gőzgombóc illata töltötte meg. A fesztivál színes palettáján képviseltették magukat a bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán közösségek, és a nap végére a látogatók közül szinte senki sem maradt ki a táncból.
Kézműves foglalkozások és hagyományőrzés
Az Újbudai Nemzetiségek Fesztiválján tíz sátor, egy színpad és számos kézműves foglalkozás várta az érdeklődőket. A cigány cerhában fűzvesszőből készült ékszertartók készítését lehetett kipróbálni, míg a bolgár palatkában kagylókra festették a közösség motívumait. A szlovák standon pedig a népművészet egyik jelképének, a gazdagon díszített pásztorkorsónak a fafaragó bemutatója várta az érdeklődőket. A nagykalapos Sztojka Zoltán a roma hagyomány szerint kártyavetést is bemutatott, amely valaha nem csupán jóslásról szólt, hanem lehetőséget biztosított arra, hogy az emberek megosszanak egymással örömeiket és bánataikat.
Zenei ünnep a vízparton
A fesztivál idején az ukrán szopilka, a román koboz és a horvát tamburica dallamai teremtettek különleges atmoszférát. A nap kezdete óta egészen az este kezdődő koncertekig folyamatosan váltogatták egymást a különböző zenei hagyományok. A Kornél kávézó előtt fiatal tehetség, Ács Gergely és tanára, Donyec István kamarazenei előadása a ruszin dallamok varázsát idézte meg, ami még a környező lakókat is az utcára csalogatta. A több ezer éves múltra visszatekintő örmény Group Duduk különleges, lágy hangzásával szintén sokakat magával ragadott, előidézve a Kaukázus misztikus tájait.
Táncban a hagyományok élnek tovább
A szerb és horvát együttesek előadásán a színpad előtt kézfogásból font láncok táncoltak, hogy a bulgár horo táncosai olyan aszimmetrikus ritmusokra lépjenek, hogy a nézők, akik nem voltak hozzászokva, mosolygó botladozással követték az előadást. A görög Akropolisz Kompánia koncertjén a buzuki csillogó hangja a tengeri kikötők, kávéházak és éjszakai mulatók világát idézte, miközben a közönség egyre inkább átélte a kulturális sokszínűséget.
A viseletek nyelve
A viseletek sokkal többet meséltek, mint a dallamok. A Kárpátok Színei ukrán táncegyüttes hímzett ruháin a szőlőindák és rozetták mintákat, míg a szlovák Furmicska Néptánc Egyesület pünkösdi viseletei a felvidéki családi, regionális és vallási hagyományokat elevenítették meg a többrétegű fehér alsószoknyák és virágos kötények által. A fesztivál egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a bemutatott hagyományok között sokkal több kapcsolat rejlik, mint amit első pillantásra gondolnánk.
Kultúrák összefonódása
A moldvai csángó dallamokban fellelhető balkáni fordulatok a későbbiekben a szerb és bolgár műsorokban is visszaköszöntek, ezzel is gazdagítva a táncos és zenés teljesítmények világát. A körtáncok és lánctáncok a Kárpát-medence és a Balkán népei együttműködő hagyományait szőtték újra, összekapcsolva a résztvevőket és a közönséget. A Bárka fesztivál ereje az volt, hogy a hagyományok nem csupán múzeumi tárgyak, hanem élő közösségi gyakorlatok formájában mutatkoztak meg, zenében, táncban, kézművességben és közös ünneplésben.
A Bárka, azaz az Újbudai Nemzetiségek Fesztiválja során tizenhárom nemzetiség több mint húsz programmal várta a látogatókat, bemutatva a helyi kultúrák sokszínűségét és gazdagságát a Feneketlen-tónál.
