Átszervezések árnyékában
Június 17-én a Qubit oldalán megjelent cikk felvetette, hogy a HUN-REN humán- és bölcsészettudományi kutatóközpontjai átkerülhetnek az ELTE irányítása alá. A hírek nyomán számos találgatás indult el, vajon megmaradnak-e ezek a kutatóhelyek vagy a politika áldozataként eltűnnek. Érthető, hogy sokan a tudományos szféra ellen már régóta megkérdőjelezett politikai szándékait látják a háttérben, azonban a helyzet ennél sokkal összetettebb.
A politikai nyomásról
A Magyar Tudományos Akadémiával szembeni politikai feszültség eddig is jól látható volt. Orbán Viktor miniszterelnök távolmaradásának tükrében az MTA ünnepségéről egy újabb konfliktus bontakozott ki, amely azt illusztrálja, hogy a tudomány korántsem mentes a politikai hatásoktól. Schmidt Mária kijelentései, bár erőteljes ellenállást generálnak, nem cáfolják az Akadémia tagjainak magas színvonalát, viszont a transzparencia hiánya és a tudományos élet avittas struktúrája mindenképpen megkérdőjelezhető.
A tudományos közélet kritikája
Az MTA tagjai között a válogatás szempontja a politikai elköteleződés kérdésköréről is árulkodik. A tudósok, akik tudásukkal és tapasztalataikkal szeretnék képviselni a szakterületüket, gyakran kénytelenek küzdeni a meglévő rendszer ellen, amely nem képes a tudományos fejlődés aktuális igényeit figyelembe venni. A tudománymetria, azaz a tudományos munkák mennyiségi értékelése, nem képes a bölcsészet- és humántudományok sajátosságait figyelembe venni, és ez feszültségeket generál a különböző tudományágak között.
Az akadémiai intézmények függetlensége
Az Akadémia és a kutatóhálózat függetlensége valójában illuzórikus, mivel a finanszírozás egyértelműen a kormány döntéseitől függ. Az akadémikusok, amikor a függetlenséget hangsúlyozzák, alapvetően azt kérik, hogy az állam támogassa őket, de ne avatkozzon bele a tudományos munka menetére. Ez a rendszer pedig nem működik hatékonyan, hiszen nem veszi figyelembe a tudomány számára lényeges aspektusokat.
Bölcsészet a tudományos élet peremén
A bölcsészet- és humántudományok helyzetét már réges-rég kritikussá tették a tudományos normák. A tudománymetria és a pályázati rendszerek nem igazodnak a szakterületek igényeihez, ami a kutatók számára komoly nehézségeket jelent. A bölcsészettudományok nem alakítottak ki alternatív mérési rendszert, ami tovább fokozza a feszültséget és jelzi a megoldások hiányát.
Változások a HUN-REN környékén
Gulyás Balázs, a HUN-REN új elnöke, modernizálási tervekkel érkezett, ám a bölcsészettudományokkal kapcsolatban kevés ismerettel rendelkezik. Politikai háttér nélkül a szakmai megoldások keresése lenne a cél, azonban a jelenlegi klima nem kedvez a változtatásoknak. Az ELTE számára komoly kihívás a HUN-REN kutatóintézeteit integrálni, miközben a helyzet finanszírozása is kérdéses.
Intézmények és társadalmi támogatottság
A kutatóközpontok fennmaradása nem csupán politikai, hanem társadalmi kérdés is, hiszen a közvélemény nem állt melléjük. Az emberek többsége nem látja át a kutatások mögött húzódó fontosságot, ezért a társadalmi támogatottság hiánya tovább súlyosbítja a problémát. A politikai polarizáció a különböző nézetek mentén még inkább megnehezíti a közös fellépést.
A jövő kilátásai
Az elkövetkező időszak egyik legnagyobb kihívása az lesz, hogy a kutatóhálózatok jövője milyen irányt vesz. Akár a kormányzati döntések, akár a társadalmi várakozások is formálhatják a tudományos világ képét, a szkepticizmus és a politikai feszültségek árnyékában egyértelműen belátható, hogy a jövő már nem olyan magabiztos.
A szerző történész.
Forrás: nepszava.hu/3287652_atszervezes-felszamolas-leszamolas
