Symbolikus Érzéketlenség: A Történelem Átértelmezése
N. egy kedves, szelíd hölgy, akinek kilencven-valahány éve azt mondhatnánk, hogy igazi túlélő. Gyerekkori barátom édesanyja, aki gyermekként képes volt átvészelni a leningrádi blokád borzalmait. Az általa átéltek a legszörnyűbb emberi sorsok közé tartoznak. Évtizedekkel ezelőtt feleségül ment egy holokauszt túlélőhöz, egy orosz szakos magyar diákhoz, aki a Szovjetunióban végzett részképzést. Kétséges, vajon a fiatalabb generációk mennyire értik meg ezeket az eseményeket? Egy alkalommal már beszélgettem róla, amikor egy fiatal politikus zavartan említette Oroszországot egy 1970-es évekbeli ügy kapcsán, próbálva felfogni a történelmünk sokrétűségét.
Miután Magyarországra került, N. orosz szakosokat tanított az egyetemen, minden nyarát a Szovjetunióban töltötte, és fiával azóta is oroszul beszél. Az akcentusa hetven év után is olyan, mintha csak egy éve érkezett volna a fővárosba. Politikai kérdéseket soha nem feszegetett, legalábbis tudomásom szerint.
A szovjet, majd az orosz követség által évente szervezett fogadások élete középpontjában álltak, ahol a leningrádi blokád magyarországi túlélőit fogadták. N. emlékezetes vendég volt, akit nagy tisztelettel fogadtak. Amikor Putyin hatalmának autoriter megnyilvánulásai elkezdődtek, kérdeztem tőle, hogy elmegy-e még a követségi rendezvényekre. A válasza az volt, hogy „jó vagy rossz, de a hazám”, utalva a történelem súlyára, ami összeköti őt Oroszországgal.
De amikor Putyin Ukrajnát támadta meg, N. e-mailben jelezte az orosz követségnek, hogy addig, amíg egyetlen orosz katona is földjén tartózkodik, nem kíván részt venni az érkező rendezvényeken. Válaszként kaptott egy hívást egy követségi tisztviselőtől, aki próbálta meggyőzni őt a részvételről, de N. határozottan elutasította, mondván, hogy az a kormány, amely képviseli őt, nem különb azoktól, amelyek több családtagját és barátját megölték több mint nyolc évtizeddel ezelőtt.
N. cselekedete szimbolikus: kifogástalan morális állásfoglalás a történelem számkivetettsége és a jelenlegi orosz rezsim iránt. Az ő története arra emlékeztet, hogy lehet felemelt fejjel kiállni a borzalmak ellen. Ugyanakkor emlékeztet arra, hogy vannak, akik hajlandóak feláldozni az egyéni érdekeiket a közjó érdekében. Érdekes ellentét, hogy míg N. elkötelezett az emlékekben és a múlt igazságában, addig vannak, akik Navalnij nevét szeretnék a Bajza utcai állomásra írni, emlékeztetve arra, hogy a diplomáciai normák mennyire nem tükrözik a valóságot.
A megszületendő állomásnév nemcsak egy gesztus, hanem figyelmeztetés is mindenki számára, akinek a követségtől való távozás nemcsak a történelem, hanem a jelen politikai helyzet feszültséggel teli atmoszféráját is jelenti. Az igazat megvallva, sokan vágyakoznak arra, hogy a legjobban cselekednének, ha mindez a diplomáciai protokoll figyelmen kívül hagyásával végre tisztázódna.
Nem csupán közlekedés szakmai érvekkel támasztható alá az átnevezés ellenállása. Míg a fővárosban az emlékezetpolitika kihívásokkal teli, addig a Fidesz frakció jónak látta felfogni és egy másik irányba terelni a diskurzusokat. Nyilvánvaló, hogy az orosz birodalom által irányított politikai események ma már nem csupán történelmi, hanem aktuálpolitikai kérdések is egyben. Az volna a legkísérletesebb, ha a város politikai elitje jobban figyelne a mélyebb társadalmi narratívákra, amelyek elmélkedés szerinti műveltségünket gazdagítják.
Október huszonharmadikán, a forradalom évfordulóján épp az orosz követség mellett állva hallgattam Magyar Pétert a kivetítőn. Ő a megbékélési törvényről beszélt, de a felelősségre vonandó politikusbűnözők létezése talán még rá is visszahat majd. A kérdés ezúttal nyilvánvaló: Kelet vagy Nyugat? A válasz egyértelmű, hiszen a „Nyugat” nem lehet más, mint a cselekvőképes koalícióhoz való feltétel nélküli csatlakozás. E környezet adatain a történelmi következtetések mindenképpen politikai stabilitást adhatnak a jövőre.
Ha visszatekintünk a történelemre, megérthetjük, hogy 1939-ben, ha láttam volna Bajcsy-Zsilinszky múltját, akkor is szövetségesnek tekintettem volna. De hiszen ha egy apró gesztust tett volna Hitler irányába, azonnal megkérdőjeleztem volna a nemzeti egységfront létjogosultságát. Mert valahol a múltban mindig is ott rejtőzött a politikai ambíciók és az etikai állásfoglalások közötti feszültség, ami máig formálja a társadalmi diskurzusokat.
A szerző egyetemi tanár.
Forrás: nepszava.hu/3300282_szimbolikus-erzeketlenseg
