HAJNALI ÜZENET: A KORMÁNY ADÓPOLITIKÁJA A HATÁR KÖZELÉBEN
Egy novemberi reggelen, hajnali fél hatkor érkezett a telefonomra egy üzenet, ami az adóemelés ellen való tiltakozásra szólított fel. A levél a kormány hivatalos email címéről érkezett, így nem tudtam megkerülni a válaszadást: jeleztem nekik, hogy először saját portájukon kellene rendet tenniük, mielőtt az adózásra terelik a figyelmet. Ezután visszaaludtam, hiszen az ilyen cselekedetek igazán nem keltik fel az érdeklődést.
Rendkívül felelőtlen, amit a kormány ígérget: nyugdíjasoknak tizennegyedik havi nyugdíjat, adómentességet a kedvezményezetteknek, miközben megéli az egykulcsos személyi jövedelemadót és a legnagyobb ipari támogatások osztogatását. Az a kérdés, miből? A kincstárban pénz nincs, és a jelenlegi helyzet alapján nem is látszik, hogy a jövőben lesz, hacsak újra nem közelítünk Brüsszelhez baráti viszonyban.
Állítják, hogy a Fidesz nem tervez adóemelést, miközben augusztusban a hírek többsége már hírt adott arról, hogy 2026 januárjától több adónem is drasztikusan emelkedik Magyarországon, ez pedig az infláció következménye. Ilyenek a benzin, a dohány jövedéki adója, a gépjármű- és cégautó adó, valamint az átírási illetékek. Az autópálya díjak is az inflációval párhuzamosan emelkednek, amelyek már most is megdöbbentően magasak, a korlátozott árak pedig nem fognak csökkenni.
Miközben az erősödő ellenzék egyre inkább a figyelem középpontjában áll, semmiféle írott vagy szóban felvázolt programot nem láttam tőlük az adóemelés ellen, mégis mindenféle rossz hírek keringenek róluk. A kormány plakátokon hirdeti, mit terveznek a tömegeknek, s mindezt a maga módján interpretálja.
A kormány adóemelésének indoklása bennfentes oktatás értéke: az infláción kívül a statisztikai metodológia, a rezsicsökkentés és az időjárás hatása együttesen hordozza a felelősséget. De ki is okozta az inflációt és miért? Ha a statisztikai módszertan változik, akkor esetleg javul a helyzet, vagy inkább romlik? A rezsicsökkentés nem ingyenes áldás, ahogy látszik, de az időjárás mint érv, mindent elborít. Emellett a háborús helyzet is fokozza a nyomást. Vajon hány ország szenved Európában hasonló körülmények között?
Végül pedig egy ígéret: kerüljük el a költői megfogalmazásokat arról, hogy „ezt adtuk, ezt kapták az emberek, a nyugdíjasok, a társadalom stb.” A valóság az, hogy a pénzünk és a nemzeti vagyon a rendszerváltás óta eltelt időszak „optimalizálása” után csupán maradék, amelyből egyesek fényűző életet élnek. Sajnálatos, hogy az elmúlt tizenöt évben, 2010 óta, mindössze ennyire futotta. Ki emel adót és ki nem, ez a kérdés foglalkoztatja a társadalmat.
A szerző agrármérnök.
Forrás: nepszava.hu/3301128_hajnali-uzenet
