A vidéki újságírás kihívásai
2007-ben, mikor egy elszánt csapat tagjaiként nekiláttunk hírportálunk megindításának, tisztában voltunk vele, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket. Az internetes újságírás még számunkra is újdonság volt, de bízva a jövő lehetőségeiben, elindítottuk projektünket. Ahhoz, hogy megvalósítsuk álmainkat, sikerült megnyernünk egy tehetős üzletembert, aki az IT-szektorban szerzett tapasztalatával a kiadónk többségi tulajdonosa lett. Az ő víziója szerint a megyei hírportálunkat gyorsan egy különálló hálózattá kellett fejleszteni.
Újságíróként felvetettük, hogy szoros szakmai kapcsolatot kellene kialakítani a hazai médiapiac legnagyobb szereplőjével, a Népszabadsággal. Szerencsénk volt, mert a lap akkori főszerkesztőjét személyesen ismertük, hiszen az előző években többször is találkoztunk vele Békés megyében. Tervezett együttműködésünket írásban fogalmaztuk meg, és a főszerkesztő reagálása némiképp biztató volt: személyes találkozóra invitált minket a fővárosi központba.
Periféria és középpont ellentéte
Az ülés első pillanatai feszültséggel teliek voltak, hiszen a helyzetünk, mint vendégek, rendkívül hátrányos volt a Népszabadság hírértékének árnyékában. Ekkor egy váratlan pillanatban berobogott az egyik szerkesztő, megdöbbenve nézett ránk. A bemutatkozás után kérdése úgy hangzott, hogy Békéscsabán vajon lehet-e újságot írni? A kérdés a szokásos pesti nagyképűséggel teli volt, szinte megvetően utalt arra, hogy a periféria létjogosultsága megkérdőjelezhető.
A kérdés kínos csendet teremtett, rávilágított arra a kirekesztő szemléletre, amely a középutas újságírást a főváros szintjére próbálta emelni. Pár másodperc elteltével a beszélgetés irányát kollégám szelíd ellentámadása változtatta meg: „És Budapesten lehet újságot írni?” – kérdezte vissza, miközben egyértelművé vált, hogy nem csupán a területi megoszlásról van szó, hanem a sajtóérték viszonyairól is.
A középpont látásmódja
Folytatta: „Londonból vagy Berlinből nézve mennyire látszik Budapest?” A kérdése a tágabb világ megértését célozta meg, rámutatva arra, hogy a nemzetközi perspektíva helyett a helyi események is bőven értékesek. A főszerkesztő reakciója, a csendes bólintás és az ajtó lassú becsukása, sokatmondó volt. A provinciák és a központ közötti szakadék világossá vált.
Ez a találkozó nemcsak a szakmai együttműködésünket befolyásolta, hanem felfedte a vidéki és fővárosi újságírás közötti feszültséget is. A nyitott kérdések, amelyeket a beszélgetés során feltettünk, arra figyelmeztetnek, hogy az újságírás nem csupán a középpontból nézve értelmezhető: a világ sokszínűsége megköveteli, hogy a periféria történetei is hangot kapjanak.
Forrás: nepszava.hu/3301718_hol-lehet-ujsagot-irni
