Az Amerikai Egyesült Államok Új Nemzetbiztonsági Stratégiája
Az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia, amely a realista külpolitikán alapul, nem próbálja elérni a „történelem végét”, és nem törekszik arra, hogy meghatározza a világ 195 országának belső működését. Ez a dokumentum először ismeri el a többpólusú világrendet, amelynek keretein belül amerikai hatalom dominálása nem feltétlenül tükrözi az amerikai nép érdekeit. Továbbra is természetesnek tartja, hogy az Egyesült Államok az első számú hatalom maradjon, különösen a saját „pólusán” belül. A nyugati félteke, különösen az amerikai kontinens, a több mint kétszáz éves Monroe-elv szellemében marad prioritás. Ugyanakkor érdemes megkérdezni, hogy mit szól ehhez például Brazília vagy a BRICS országai.
Kína és a Dél-kínai-tenger
A Dél-kínai-tenger környékén az Egyesült Államok szándéka Kína befolyásának ellensúlyozása. Egy fontos célja a kínai katonai ambíciók, így Tajvan megszállásának megakadályozása. Ezzel párhuzamosan a dokumentum finoman elutasítja Tajvan függetlenségének támogatását, a status quo fenntartása érdekében. Míg Obama idején a „Pivot to Asia” (fordulat Ázsiához) politikája még csak sejteket kapott, Trump előtt Washington nem merte komolyan venni ezt a fordulatot, köszönhetően az európai kihívásoknak és a Covid-19 világjárványnak. Most azonban Trump külpolitikája valóban a kínai kihívás köré szerveződik.
Amerika és Afrika viszonya
A kontinens tekintetében az amerikai dokumentum nem sokat mond, csupán a liberalizmus exportja helyett a nyersanyagok importjára helyezi a hangsúlyt. Latin-Amerikában célja az idegen befolyás kiszorítása, bár sokak számára nyilvánvaló, hogy e mögött Kína áll. Az orosz vagy kínai befolyás Afrikában nem vált középpontivá. A fekete kontinens számára kétségtelenül nem az USA a domináns szereplő. A Közel-Keletről már óvatosabb a megfogalmazás, a hangsúly az izraeli-arab megbékélés megteremtésén van, miközben meglepő módon Egyiptom nem kerül említésre a dokumentumban.
Európai Politikai Klíma
Európában a stratégia fejezete a legnagyobb figyelmet kapta. Különféle vélemények vannak arról, hogy az Egyesült Államok „elárulta Európát”, és hogy a stratégia „orosz érdekeket” szolgál. Az ilyen kijelentések csupán a Biden-kormányzat vereségéből való felocsúdás hiányát mutatják. Szinte biztos, hogy idővel az európai politikai elit belátja, hogy az Egyesült Államok továbbra is fontos szövetségesének tekinti Európát. De az amerikai erőforrások nem végtelenek, és ezzel jobban kell gazdálkodni, ami magasabb hozzájárulást jelent Európa részéről a saját védelmük érdekében.
Ez az elv alapvetően elfogadott az európai vezetők részéről is. A pánikszerű reakció azonban három szempontból fakad: az európai véleményszabadság és demokrácia vélt megsértéséből, valamint Oroszország eltérő felfogásából. Az európai politikai elit szívesen kioktat másokat a szabadságjogokról, ám sokkolja őket, ha Washington ugyanazt teszi.
Véleményszabadság és Demokrácia
Az Egyesült Államokban a véleményszabadság lényegében korlátlan. Ezzel szemben Európában, a történelmi tragédiák következményeként, a szélsőséges nézetek hirdetése különféle fórumokon büntethető, akár letöltendő szabadságvesztés formájában is. Ez alapvetően ellentmond az amerikai értékeknek, különösen akkor, amikor a migrációval kapcsolatos Trump-féle nézeteket büntetik.
A demokrácia amerikai értelmezése és a MAGA-mozgalomhoz kötődő európai pártok jogainak korlátozása ugyancsak súlyos aggodalomra ad okot. A szélsőséges nézetekkel ugyan sokan szembehelyezkednek, de a szabadság és a közerkölcs érdekében hozott korlátozások nehezen egyensúlyozható dilemma. E kérdéskör különösen hangsúlyos lehet J.D. Vance alelnök politikájában, amely a jövőbeli transzatlanti kapcsolatokra is kihatással lehet.
Oroszország Megítélése
A többpólusú világ realitásainak elismerése mellett Oroszország megítélése az új stratégiában egy jelentős fordulatot tükröz. Oroszország csupán Európával kapcsolatosan jelenik meg, szorosan összefonódva annak geopolitikai környezetével. Érdemes megjegyezni, hogy az Eurázsia kifejezés használata stratégiailag fontos, hiszen az európai stabilitás megőrzésében kulcsszerepet játszik. Az Eurázsia kifejezés azonban ma sokak számára aggasztó, holott korábban Macron elnök is felvetette „Európa Lisszabontól Vlagyivosztokig” gondolatát.
Bár sokan nem hajlandók tudomásul venni, Oroszország a jövőben továbbra is jelentős szereplő marad, valamint az amerikai érdekek szempontjából kritikus, hogy az euro-ázsiai térségben stabil béke alakuljon ki. Az Európa és Oroszország közti diplomáciai kapcsolatok rendezése pedig jelentős amerikai közreműködést követel – amelyet nyíltan senki sem fogalmazott meg korábban. A jelenlegi európai elitet képtelennek tartják a diplomáciai tárgyalások lebonyolítására Moszkvával, ami kétségtelenül aggasztó.
Geopolitikai Szempontok
Az Egyesült Államok szövetséges marad Európa számára, de egyértelműen készül elfogadni a többpólusú világrendet, ahogyan saját érdekeit érvényesíti a geopolitikai térben. Ez Európa számára is inspiráció lehet a stratégiai célok újragondolására a folyamatosan változó világban, ahol a földrajzi realitások figyelembevételét elengedhetetlennek tartják.
A szerző az MSZP Baloldali Tömörülés elnöke, volt EP képviselő, publicista.
Forrás: nepszava.hu/3305253_eurazsia-washingtonbol-nezve
