A sajtóhibák és politikai következményeik Magyarországon
Magyarország nem csupán gazdag kulturális hagyományai miatt ismeretes, hanem a sajtóhibákban és bakikban való jártassága miatt is. A sajtográfia története az 1800-as évek reformkorára nyúlik vissza, amikor Döbrentei Gábor, az újságírás úttörője, büszkén hirdette, hogy egy általa fordított könyvben nem található sajtóhiba. Ironikus módon, a könyv címlapján vastag betűkkel hirdették, hogy „Ordította Döbrentei Gábor”.
Ezek a hibák nemcsak a lapok hírnevét érintették, hanem politikai következményeket is hoztak, különösen a XX. században, amikor a sajtó szigorú ellenőrzés alá került. Az 1949 után megjelenő lapok, beleértve a Magyar Nemzetet, mely részben függetlenként hirdette magát, szintén megérintette a sajtóhibák ügyét. Egy emlékezetes hiba, a „Fokozódik a békaharc” idején a kontrollszerkesztő az említett események elfeledett irodalmi vonatkozása miatt megúszta, csupán fegyelmivel.
Botrányok a sajtóhibákból
1953 márciusában azonban egy elírás, amely valószínűleg szándékos volt, hatalmas botrányt kavart. A Népszava, egy szakszervezeti napilap, tévesen úgy fogalmazott, hogy „Mélységes megrendeléssel értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről.” A hiba következményeként Bodó Béla kontrollszerkesztőt letartóztatták, és a hír szerint két év börtönre ítélték. Valójában Bodó csak fél évet töltött rácsok mögött, majd internálásra került, ahol nélkülözésekkel kellett szembenéznie a Kádár-rendszer alatt.
Az Élet és Irodalom lapcímének eredete
Az 1956-os forradalom után egy újabb érdekes sajtóhiba járult hozzá a magyar irodalom történetéhez. Az Élet és Irodalom című hetilap, amely 1957-ben indult, kezdetben a Kádár-párti írók fóruma volt. Az újság, amelynek abban az időben egyesek szerint „se élet, se irodalom” nem volt, idővel átalakult és hiteles írók részvételével gazdagodott. A címét azonban sokáig megőrizte a sajátos pesti humor nyomán: „megjelentem az e heti ÉS-ben”.
A legutóbbi sajtóhiba: Robert Fico merénylete
Friss példa a sajtóhibákra 2024. május 15-én történt, amikor a Robert Fico szlovák miniszterelnök elleni merényletet követően a magyar kormánysajtó egy félreértés révén tévesen jellemezte a merénylőt „radikális baloldaliként”. A gyilkos, Juraj Cintula, valójában nacionalista volt, aki cigányellenes nézeteket vallott, ám a sajtó a „levický” (levicei) kifejezést összekeverte a „ľavicový”-val (baloldali), ezáltal egy újabb politikai bakira bukkantunk.
A sajtóhibák hatása a kultúrára
Az írók és a művészek nem menekültek meg a sajtóhibák hatásától sem. Molnár József, a müncheni Új Látóhatár folyóirat kiemelkedő nyomdásza, szintén belekerült a sajtóhibák hálójába, amelyek némi bosszúságot okoztak más íróknak, például Határ Győzőnek. Molnár figyelmetlensége miatt bakik jelentek meg a szövegekben, amelyek néha már nevetséges helyzeteket eredményeztek.
Befejezésül, Molnár jóvoltából nekem is volt egy sajtóhibám. Két házasságom között készült vers egy kifejezést tartalmazott, amelyet Molnár figyelmetlensége miatt „cipőjét” kellett volna írnom, de „csípőjét” írtam. Ebből adódóan sokáig kellett magyarázkodnom barátaimnak, hogy ez nem jelenti azt, hogy a költő titkos fetisiszta lenne.
Forrás: nepszava.hu/3306089_gomori-gorgy-sajnalatos-sajtohibak-es-brutalis-bakik
