Európa keresése a versenyképesség kulcsának nyomában
António Costa, az Európai Tanács elnöke kifejezte, hogy a kártyák a kezükben vannak, utalva a csütörtöki informális EU-csúcsra, amelynek célja a versenyképesség körüli kérdések megvitatása volt. Ezzel párhuzamba állította Donald Trump tavalyi, Zelenszkijnek mondott szavait, amelyek szerint „nincsenek kártyák a kezében”. Az európai vezetőknek most, amikor a globális politikai táj figyelmeztető jeleket mutat, ideje teríteniük a kártyáikat a világgal szemben, ha azonos játékot játszanak.
A csúcs helyszíne a belga Alden Bissen kastélya volt, ahol a tagállamok vezetői informális keretek között beszélhettek megoldásokat a versenyképességgel kapcsolatos gondokkal és globális kihívásokkal szemben. Mivel az esemény informális jellegű, konkrét eredmények nem várhatóak, de az optimista megközelítés szerint a vezetők közös irányvonalat kereshetnek.
Az európai gazdasági helyzet mostanra válságosabbá vált, hiszen a versenyben lemaradtunk, az innováció és a gazdasági növekedés gyengélkedik. Ezenfelül a világrend transformációja új kihívások elé állít, így az orosz biztonsági fenyegetések mellett a régi szövetségesek többsége sem biztos pillér a jövő számára. Az EU 450 millió fős fogyasztói bázisával a világ egyik vezető gazdasági ereje, ám a közös piac eszméje lassan érvényét veszti.
A jövő áprilisi időpontban lesz már két éve, hogy Enrico Letta volt olasz miniszterelnök által készített jelentés felsorolta az Európai Bizottság és a tagállamok számára a közös piac hiányosságait. Bár létezik a 30 éves közös piac, néhány szektorban még mindig rendkívül korlátozott az átjárás, minimális gazdasági előnyök mellett. A pénzügyi, távközlési és energia szektorokban a nemzeti határok továbbra is erős akadályokat jelentettek. Az EU alapját képező négy szabadságnak – a személyek, áruk, tőke és szolgáltatások szabad áramlásának – újragondolása szükséges, a 20. századi keretek ugyanis már nem feltétlenül elegendőek. A jelentés egy új, ötödik szabadságot, a kutatás és innováció szabadságát is felvetette.
2024 őszén Mario Draghi, szintén volt olasz miniszterelnök, megerősítette a korábbi diagnózist, amely az EU versenyképességgel foglalkozott. Draghi a versenyképesség növelését az innováció, a dekarbonizáció és az ipari függetlenség erősítésének lehetőségeihez kötötte, melyek összességében évi 800 milliárd eurós beruházásokat igényelnének. A várható, 2028-2034 közötti EU költségvetés körülbelül 2000 milliárd eurónak felelne meg.
Habár az európai politikai elit nagy része, a szakértőktől kezdve Orbán Viktoron át a spanyol szocialistákig, egyetértenek a diagnózissal, a Draghi-jelentés 383 ajánlásának csupán 10 százalékát hajtották végre tavaly ősz óta.
Az Európai Bizottság az elmúlt évben tíz különféle, bürokráciacsökkentő csomagot tett a tagállamok elé, ám a kritikusok szerint ezek nagy része a cégek lobbijának eredménye, nem pedig a szélesebb társadalmi érdekek képviselete miatt született. Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke biztosította a tagállamokat a további intézkedések iránti elkötelezettségéről egy levélben, amelyben hangsúlyozta a kereskedelmi kapcsolatok erősítésének fontosságát Indiával és Dél-Amerikával a diverzifikálás érdekében.
Az esemény előestéjén a következő lépések körüli törésvonalak is egyre világosabbá váltak. Emmanuel Macron francia elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai ipart kell támogatni közös hitelek felvétele által, míg a „Vásárolj európait!” kampányra hivatkozva az EU gazdasági megújulását tervezte. A német és olasz vezetők főleg az egyszerűsítésekre és a szabadpiaci folyamatokra helyezik a hangsúlyt. A svéd miniszterelnök, Ulf Kristersson, a Financial Timesnak nyilatkozva egyértelműen kifejtette, hogy nem támogatja a protekcionizmust; a verseny az innováció és a minőség kérdésén kell, hogy alapuljon.
