NEM VICC: Orbán Viktor nemzetközi álmok
Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök, láthatóan arra törekszik, hogy úgy tűnjön, ő az a politikai figura, akitől a világ vezetői tanácsot kérnek; akit egyenrangú partnerként kezelnek. Az a gondolat, hogy ő valaha is egy súlycsoportban lett volna Putyinnal, nem több, mint elméleti spekuláció; mindazonáltal a pártsajtó szorgosan építi ezt a képet, amely nem véletlen, hiszen a magyar miniszterelnök médiája nem a lelkesedés, hanem a parancsok alapján működik. Tisztában vagyunk tehát a szándékával, de érdemes megvizsgálni, milyen eredményeket hozott ez eddig.
Valójában a magyar kormányfő nem jutott el sokáig a világhatalmak körében; jelenleg inkább csepűrágókkal diskurál, és meglepő módon még ezek a szórakoztatóipar szereplői is gúnyolják vagy nyíltan ki nevetik őt. Éppen most John Cleese, a Monty Python egykori tagja nyújtott világos magyarázatot, amely nem csupán Orbánnak, hanem az egész világnak szól; a kritikátlan orosz politikát nevetnivalónak és egyúttal szánalmasnak nevezte, főleg olyan illetőtől, aki politikai pályafutását Nagy Imre koporsójáról indította.
A Fidesz politikája – színlelés és hazugság
Ha komolyabbra fordítjuk a szót, könnyen belátható, hogy a Fidesz és Orbán Viktor politikai rendje szinte teljes egészében a színlelésre, a hazugságokra és a megtévesztésre épít. Az úgynevezett „Tisza-adóterv” már bírósági papírral is igazolt hazugság, ahogyan az ukrán fenyegetettség is csupán kitaláció, hiszen Ukrajnának három alapvető külpolitikai célja van: az EU-tagság, a NATO-belépés és az orosz agresszió megfékezése, amelyek mindegyike megvalósíthatatlan lenne egy keleti front megnyitásával. A kormány által hirdetett olcsó orosz olaj és gáz csak illúzió – a valóságban mindkettőt piaci áron vásároljuk, és a benzin nem olcsóbb nálunk, mint azoknál az országoknál, amelyek nem az orosz forrásból szerzik be az alapanyagokat.
Sőt, a magyar „operetthadsereg” kivezénylése az erőművekhez, a képzelt ellenség ellen, nem más, mint kísérlet a ködösítésre, míg a kormányzati pénzszórás csupán színjáték a gazdasági válság és a nővő hiány fényében. Az egész Fidesz-kampány elmondhatatlanul abszurd, mintha egy Monty Python jelenetbe illene; ám a valóságból való részvételünk árnyékában ez nem csupán nevetséges, hanem rendkívül aggasztó is. Mert bár messziről nézve mosolyt vált ki, a közvetlen következmények a jövőnket és a megélhetésünket érintik, és ez valódi tragédia, nem pedig vicc.
