Ki nyert tegnap? Az új közhangulat és a politikai táj
A 2012 januárjában tartott békemenet sokkoló eseményei után egy világosabb kép körvonalazódott a magyar politikai színtéren. Az akkori időszak, amikor a Fidesz-hatalom mögött továbbra is kudarcok sorozata és a Matolcsy-féle gazdaságpolitika csődje állt, sokak számára világossá tette, hogy a kormányzás nem csupán a demokrácia átmeneti működési zavarairól szól. Kétmillió honfitársunk létezik, akik számára a napi politikai események, még ha azok kedvezőtlenek is, másodlagosak, amíg a hatalom meg tudja nekik mutatni a hallani kívánt mesét. Ezzel szemben viszont a kormány ellenállásának hiánya egyre szembetűnőbbé vált, mivel nem jelentkezett olyan az ideológiai alapon megszervezett alternatíva, amely hasonló mértékben képes lenne az embereket mobilizálni.
Ezúttal a március 15-i megemlékezés sokkal kisebb feszültséggel zajlott, azonban a politikai táj nem mutatott drámai változásokat. Az elmúlt négy évben a Fidesz és Orbán Viktor hatalma több intézkedéssel került válságba, és a kormány mögött álló tömeg is sokkal kevésbé volt lelkes, mint korábban. A tavalyi őszi kivonulás óta érezhetően csökkent a lelkesedés, sőt, a kormányfő számára is nehezebbnek tűnik a tömegeket egyesíteni. Egészen új, sokszor képtelen ígéreteket kell előhoznia, hogy a politikai versenyben lépést tudjon tartani.
Abban a közegben, ahol a Fidesz kampányai az utóbbi években szinte kizárólag a gyűlöletkeltésre építettek, a kormányfő kijelentése, miszerint „sosem engedjük, hogy a gyűlölet és a düh kormányozzon”, igencsak ellentmondásosnak tűnik. Az utóbbi évek politikai diskurzusának középpontjában a dühös retorika áll, amely kizárja a különböző véleményeket és csoportokat. Az ünnepi rendezvényeken elhangzott szavaknak, például a „győztes cári udvar ünneplésének” vagy az „56-os forradalmat leverő Szovjetuniónak”, éles politikai üzenetei voltak, amelyek a társadalom polarizálódását tovább fokozzák.
A március 15-i események során Magyar Péter médiaszemélyiségnek komoly előnyére vált a Tisza vízszintje: a nagy mozgósító potenciál a politikai színpadon az egyszerű válaszok és a közvetlen üzenetek időszakát idézi. Ha a közelgő áprilisi választások kimenetelét a múlt heti események alapján próbáljuk értékelni, a Fidesz támogatottságának kiszélesítésére kevés esély mutatkozik. Az igazi tét azonban nem abban rejlik, hogy ki nyeri meg a napi politikai csatározásokat, hanem abban, hogy lesz-e olyan kormány, amely nem csupán a napi győzelmekre figyel, hanem a jövő építésére.
Az utóbbi idők eseményei világosan megmutatják, hogy a politikai közéletben nem csupán a létszám, hanem a követők valódi elköteleződése, a közönség legitimációja is egyre inkább a döntő tényezővé válik. Ahogy haladunk előre, elengedhetetlen, hogy egy olyan politikai diskurzus alakuljon ki, amely képes összefogni az országot és a jövő irányába mutató reformokat sürgetni.
