Kettészakadt a magyar kultúra, és nem múlnak el a harci sérülések
Zoltán Gábor író, a Magyar Tudományos Akadémia székfoglaló beszédében egy több mint száz éve fennálló mély társadalmi ellentétre hívta fel a figyelmet. A kultúra kettészakadása, amely a magyar történelem egy viharos időszakához vezethető vissza, a mai napig érezteti hatását. Az író a háború természetéről értekezett, kiemelve, hogy az emberi alaptermészetben rejlő kegyetlenség miatt az eltelt másfél évszázadnyi konfliktusok nem tűnnek elégséges időnek ahhoz, hogy a sebek begyógyuljanak.
Zoltán Gábor hangsúlyozta, hogy a magyar kultúra kettészakadása 1902-re nyúlik vissza, amikor is a történelmi nemzeti és a modern polgári áramlatok képviselői érezték a feszültséget. Herczeg Ferenc és Bródy Sándor nevei dominálták a diskurzust, hiszen Herczeg a korban, Bródy színdarabja, a „Dada” kapcsán, meghatározó szerepet játszott a szellemi táj minősítésében.
A korabeli irodalmi és színházi élet pezsegve vált a viták színhelyévé. Bródy Sándor, akit egri zsidó származása határozott meg, és Herczeg Ferenc, aki sváb családból származott, egymás szövegeivel és bemutatóival vívták harcaikat. Míg Herczeg Ferenc a közönség reakcióitól elhúzódott, Bródy kritikái sokkal inkább a budapesti szellemi életet célozták meg. Zoltán Gábor megállapítja, hogy Herczeg Ferenc ezt a közönséget nem értette meg, holott a korábbi időkben a modern polgári közönség éppúgy lelkesedett Budapest bírálatáért, mint a magyar vidékért.
A kulturális feszültség nemcsak a művészek között volt, hanem a társadalom különböző rétegei között is. Az író felhívta a figyelmet arra, hogy Herczeg Ferenc harca nemcsak saját identitásának megóvásáról szólt, hanem a nemzet jövőjéről is, hiszen a magyar kultúra folyamataiban történő megosztottság lassú, de egyértelműen fokozódott. Ady Endre, mint a korszak egyik nagy alakja, szintén hozzájárult a szóban forgó diskurzushoz, miközben Herczeg identitásának érvényességét kérdőjelezte meg.
Zoltán Gábor rámutatott arra, hogy idővel a kultúra szélén álló figurák, mint például Herczeg Ferenc, ma is kulcsszereplők lettek, különösen az Orbán-kormány 2020-as Nat-reformja nyomán, amely kapcsán az ő munkássága újra kiemelt figyelmet kapott. A kánonban elfoglalt helye ellentmondó értelmezéseket idézett elő, és ezzel a kultúrharc színterén újra megjelent a konfliktus.”
A közélet és oktatás jelenlegi helyzete is a korábbi időszakok kérdéseivel terhelt, hiszen a Belügyminisztérium nem kívánja megváltoztatni a nemzeti alaptantervet, amely továbbra is az egykori feszültségeket örökíti meg. Zoltán Gábor kritikusan ítéli meg a kortárs alkotók helyzetét, emelve, hogy a mostani oktatáspolitika kevesebbet foglalkozik a friss gondolatokkal, mint ötven évvel korábban.
