A bűn és a jogi következmények: új irányok a magyar vagyonvisszaszerzésben
Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója, pályázik a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) élére. Az ő tervei így új megközelítést hozhatnak a vagyonvisszaszerzés területén, amelyről a TI egy friss tanulmányt is készített. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a gyanús ügyleteknél nemcsak az államnak kellene bizonyítania a visszaélést, hanem az érintettnek kellene igazolnia tisztességét.
A hivatali elnöki posztra 96 pályázó adta be jelentkezését, míg a négy elnökhelyettesi pozícióra 68-an pályáztak. Jelenleg Ligeti Miklós mellett Gerő Tamás ügyvéd, Francsics Imre büntetőjogász, valamint Molnár Csaba, a Kulcsár-ügy egykori főnyomozója versenyeznek a vezetői pozícióért.
A vagyonvisszaszerzés politikai megközelítése
Ligeti Miklós már korábban is foglalkozott a vagyonvisszaszerzés szükségességi és folyamatbeli elemzésével, amely megmutatja, hogy ez nem csupán politikai bosszú, hanem a jogállam helyreállításának fontos része. Az elmúlt tizenhat év során kialakult gazdasági struktúrák, melyekben a közpénzek jelentős része nem a közérdeket szolgálta, komoly problémát okoznak.
A Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez (NER) köthető gazdasági szegmens mára már önálló és jelentős erővé fejlődött, amely a magyar vállalati hozzáadott érték nagyjából 30%-át képviseli. A TI a problémát „politikai tulajdonként” jellemzi, ami azt jelenti, hogy a politikai hatalom közelsége alapvetően befolyásolja a gazdasági tulajdonok kialakulását és működését.
Az NVVH négy irányvonala a vagyonvisszaszerzésben
A Transparency International négy fő irányt határoz meg a vagyonvisszaszerző tevékenységek során: az illegális közpénzkiáramlás megállítása, az állami források leválasztása a magántőkealapokról, a korábbi visszaélések felderítése és az ilyen esetekből származó vagyon visszahozatala, valamint az indokolatlan egyéni vagyongyarapodások vizsgálata.
Például a már bevezetett alaptörvény-módosítás megszünteti a kekva-rendszert, így az alapítványokba kiszervezett állami vagyon visszakerül az államhoz. A magántőkealapok esetében meg kellene vizsgálni a tényleges tulajdonosi viszonyokat; ennek érdekében már zajlanak a koncessziók felülvizsgálatai is.
A jogi kihívások és az eljárások megerősítése
A harmadik pillér, amely jogi szempontból különösen kihívást jelent, a már lezárult ügyletek utólagos felülvizsgálata. A TI javaslata szerint a hatóságnak kellene bizonyítania, hogy a szóban forgó szerződések törvényellenes körülmények között zárultak le. Ilyenek lehetnek például a közbeszerzési alapelvek megsértése vagy a túlságosan rövid határidők.
A hivatal feladatai közé tartozna a pénz nyomozása és biztosítása, azaz felderíteni, hová került a pénz, valamint kik voltak a végső haszonhúzók. Az NVVH-nak itt fontos szerepe lenne, hogy büntetőeljárás nélkül is hatékonyan tudjon működni.
Bejelentővédelem és vádalku
Az érintett személyek közötti vádalku is központi helyet foglal el a TI elképzelésében. A büntetőjog mindenképp fontos eszköz lenne a bűnözés megfelelő kezelésére, ahol a korrupt egyéneknek lehetőséget biztosítanak arra, hogy információt adjanak át a hatóságoknak. A bejelentővédelem kiemelt szerepet játszik, hiszen sok esetben a belső informátorok félnek megosztani a tudásukat.
A vagyonosodási vizsgálatok kiterjesztése
A negyedik pillér az egyéni vagyongyarapodás vizsgálatára vonatkozik, amely indokolt lehet, ha a személy vagyona és adózott jövedelme között nyilvánvaló eltérés mutatkozik. Ez különösen a közjogi tisztségviselőkre vonatkozik, de az eljárások kiterjeszthetők másokra is, akik nem tudják átláthatóan magyarázni vagyonuk forrását.
A TI javaslata alapján a hatóságoknak kellene igazolniuk a vagyongyarapodás jogszerűségét, és amennyiben ez nem történik meg, az állam javára történő vagyonelvonás is lehetőségként merül fel. A vádalku itt is alkalmazható lenne, lehetőséget adva a jogellenes vagyont visszaadó személyeknek a büntetőjogi felelősség alóli mentesülésre.
Az eljárások megkezdése
A TI, és mindezek alapján Ligeti Miklós víziója, az új hivatal célja, hogy ne csupán a múltbeli események feltárására összpontosítson, hanem aktívan részt vegyen a jövőbeli közvagyonvesztés prevenciójában is. A vagyonvisszaszerzési hivatal fő feladatává válna, hogy az ügyek pénzügyi aspektusait kövesse végig, biztosítva ezzel a korrupcióval szembeni hatékonyabb fellépést.
A bizottsági döntések időpontja augusztus 24-e, a személyes meghallgatásokra pedig augusztus 25-27. között kerül sor. Az Országgyűlés végleges döntése augusztus 27-28. között várható, ahol titkos szavazás alapján választják ki a jelölteket.
