Brüsszeli pénzcsata: hat nettó befizető több száz milliárdos vágást követel 2028 után
Németország vezetésével erősödik az ellenállás az Európai Bizottság közel kétezer milliárd eurós terve ellen. A dublini kohéziós miniszteri találkozó előtt már nem csak a főösszegről folyik vita: eldőlhet, mennyi marad felzárkóztatásra, agrártámogatásra, védelemre, és milyen feltételek kísérik a kifizetéseket.
A következő hétéves uniós költségvetésről szóló vita szeptemberre nyílt politikai összecsapássá vált. Friedrich Merz német kancellár szeptember 9-én, António Costa európai tanácsi elnökkel folytatott berlini tárgyalása után világossá tette: Berlin nem fogadja el változtatás nélkül a Bizottság csaknem 2000 milliárd eurós javaslatát. Németország Dániával, Hollandiával, Ausztriával, Finnországgal és Svédországgal együtt több száz milliárd eurós csökkentést sürget.
A Bizottság 2028 és 2034 között az uniós bruttó nemzeti jövedelem átlagosan 1,26 százalékát költené közös célokra. A terv nagyobb mozgásteret adna a védelemnek, a stratégiai technológiáknak, az energiafüggetlenségnek, a migráció kezelésének és a válságkezelésnek. A nettó befizetők szerint azonban az Unió sem növelheti automatikusan a közös kiadásokat, miközben a tagállamok saját büdzséjükben takarékoskodnak.
A legnagyobb szerkezeti változás a nemzeti és regionális partnerségi tervek létrehozása lenne, amelyekbe összesen 865 milliárd eurót rendeznének. Ebből mintegy 450 milliárd jutna gazdasági, társadalmi és területi felzárkóztatásra, legalább 218 milliárd a kevésbé fejlett régióknak, 300 milliárd pedig a mezőgazdasági termelők és halászok jövedelemtámogatására.
A Bizottság szerint az új rendszer egyszerűbbé tenné a pénzek felhasználását, a kritikusok viszont attól tartanak, hogy gyengülhet a régiók önálló beleszólása. A kohéziós politika hívei garanciákat követelnek arra, hogy a felzárkóztatási cél ne szoruljon háttérbe. Kiemelt jelentőségű lesz a szeptember 14–15-i dublini informális kohéziós miniszteri találkozó, ahol a 2028 utáni rendszer finanszírozása, végrehajtása és szerkezete szerepel napirenden.
A nettó befizetők nem azt állítják, hogy az új feladatokra ne kellene többet költeni, hanem részben a meglévő kiadások átrendezéséből finanszíroznák azokat. Ha a csaknem 2000 milliárdos főösszeget több száz milliárddal csökkentik, miközben a katonai és technológiai programok súlya nő, a hagyományos nagy tételek, mindenekelőtt az agrár- és kohéziós kiadások kerülnek nyomás alá.
Magyarország számára a vita alapvető gazdasági kérdés. A kevésbé fejlett régióknak járó források, az infrastruktúra-fejlesztések, a vállalkozási támogatások és a közös agrárpolitika pénzei a következő ciklusban is jelentős szerepet játszhatnak. A Bizottság azt ígéri, hogy minden tagállam legalább a jelenlegihez hasonló hozzáférési lehetőséget kap.
A magyar pozíció 2026 tavasza óta lényegesen megváltozott. A Magyar Péter vezette kormány az Orbán-korszakban befagyasztott pénzek felszabadítását egyik első európai feladatává tette. Budapest szeptember 9-én hivatalosan értesítette a Bizottságot arról, hogy teljesítette a jogállamisági feltételrendszerhez kapcsolódó korrekciós intézkedéseket. Ennek alapján mintegy 4,2 milliárd eurónyi kohéziós forrás válhat ismét elérhetővé, ha Brüsszel elfogadja a magyar intézkedéseket. A kormány augusztus végén azt is közölte, hogy teljesítette a helyreállítási alap fennmaradó mérföldköveit.
A Bizottság nem gyengítené a jogállamisági feltételeket: a tervezet szerint a nemzeti és regionális partnerségi tervekhez is alapjogi, átláthatósági és jogállamisági biztosítékok kapcsolódnának. Magyarországnak tehát nemcsak a források nagyságáról, hanem a hozzáférés szabályairól is érdeke megállapodni.
A másik nagy vita a közös finanszírozásról szól. A Bizottság új saját bevételi forrásokat javasol, és csaknem 400 milliárd eurós válsághitelkeretet is létrehozna. A hat takarékos nettó befizető ellenzi, hogy a koronavírus-járvány idején alkalmazott nagy méretű közös hitelfelvétel állandó módszerré váljon. Costa szerint új saját források nélkül a nemzeti költségvetésekre nehezedő nyomás túl nagy lehet.
A többéves pénzügyi keretet a tagállamoknak egyhangúlag kell elfogadniuk, majd az Európai Parlament hozzájárulása is szükséges. Az EU-s vezetők 2026 végére szeretnének politikai megállapodást, de a távolság a jelenlegi álláspontok között jelentős. A szeptemberi egyeztetések így már nem technikai előkészítést jelentenek: megkezdődött a döntés arról, milyen feladatokra és milyen feltételekkel költ majd az Európai Unió a következő évtized elején.
