A külügyek jövője: a Fidesz öröksége és a szükséges változások
Az új kormány által kezdeményezett 37 külképviselet-vezető hazarendelése kapcsán a Fidesz politikai vádaskodásokat emleget, amelyek a szakmai alapelvek figyelmen kívül hagyására utalnak. Valóban elengedhetetlen, hogy egy új kormány ne cserélje le a diplomatákat pusztán pártállás alapján, és a szakmai kompetencia hiánya sem lehet indokolt. A diplomaták feladata ugyanis nem csupán a politikai érdekek képviselete, hanem a széleskörű nyelvismeret, helyismeret és tárgyalási készségek is elengedhetetlenek ahhoz, hogy hatékonyan végezzenek a munkájukat.
Ugyanakkor éppen a Fidesz az, aki nem csak hogy elvitte a politika irányába a diplomaták hivatását, de folyamatosan aláásotta a szakmai szempontokat. Szijjártó Péter, 2014-es miniszteri jelöltsége alatt kihirdette, hogy a külpolitikai irányvonal elsődleges feladata a magyar gazdasági érdekek kiterjesztése. Ezzel a diplomácia klasszikus értelmének háttérbe szorítására került sor, és az apparátus inkább a kormány politikai kommunikációjában játszott szerepet, mint klasszikus diplomataként.
A nemzetközi közegben a nagykövetségek szerepe nagymértékben megváltozott, amikor is arra kényszerültek, hogy Orbán Viktor politika álláspontját védjék a fogadó országok felé. Ennek a szemléletmódnak eredményeként a magyar diplomácia gyakran kínos helyzetekbe keveredett. Sőt, egyes nagykövetek aktívan tiltakoztak a sajtó által közzétett kritikák és megjelenítések ellen, mintha a szólásszabadság védelme nem lenne egy demokratikus társadalom alapköve.
A múltban lebonyolított események rávilágítanak arra, hogy a Fidesz politikai döntéseivel mára számottevően megromlottak Magyarország stratégiai kapcsolatai. A magyar szövetségesek, mint Lengyelország, Svédország és Németország, sorra vesztették el bizalmukat, ami a közelmúlt eseményeihez kapcsolódik. Például, míg Budapest hónapokig ellenállt Svédország NATO-csatlakozásának, az Egyesült Államokkal való kapcsolatok is jelentős lehűlést mutattak.
Ráadásul a keleti kapcsolatok terén más mércék érvényesültek. Amikor Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus elhunyt, a magyar vezetés hallgatásával válaszolt, míg a többi európai ország hangot adott véleményének. Ezen kívül a kínai és orosz politikai döntésekre sem reagált olyan vehemenciával, mint a nyugati kritikákra, ezáltal eltávolodva a demokratikus normáktól.
Azok a diplomaták, akik politikai okokból kerültek a posztokba, sok esetben nem rendelkeztek a szükséges szakmai háttérrel, hogy felelősségteljesen képviselni tudják hazájukat. Közéjük tartozik Csiszár Jenő milánói főkonzul, aki a médiában való szereplésével vált ismertté, továbbá Vitézy Zsófia, Orbán Viktor rokona, Szarka Gábor, egykori SZFE-kancellár, és Nagy Gábor Tamás, a volt fideszes polgármester is. Bár lehetséges, hogy néhányan közülük szakmai tudással rendelkeznek, a rendszer sokkal inkább a politikai kapcsolatokra és lojalitásra épít.
A diplomaták folyamatos szakmai fejlődése és az őket körülvevő szakmai követelmények fenntartása elengedhetetlen a magyar külhatalmi pozíciók helyreállításához. Ahhoz, hogy Magyarország visszanyerje partnerei bizalmát, nem elegendő, hogy a kormány más hangnemben beszéljen Brüsszelről, Berlinről vagy Varsóról. Olyan új, szakmai alapú diplomatákra van szükség, akik képesek valóban képviselni az ország érdekeit, ahelyett, hogy csupán a kormányzati propaganda eszközeiként működjenek.
A diplomácia helyreállítása tehát központi eleme kell, hogy legyen az állam újjáépítésének. Szakértelem és elhivatottság nélkül Magyarország valószínűleg nem tudja visszanyerni helyét az európai közösség vérkeringésében. Olyan diplomatákra van szükség, akik hiteles képviselői lehetnek az országnak az európai porondon, megerősítve ezzel a nemzetközi pozícióját és bizalmi viszonyait.
