Teli ház a martfűi rém vetítésén: Felnőttek és gyerekek nosztalgiáznak a múlt borzalmaival
2026. augusztus 16-án, a mozisok és a vidéki közönség számára egy különleges eseményre került sor: A martfűi rém című film vetítésére a martfűi cipőgyár elhagyatott falai között. Húsz évvel a thriller bemutatója után a rendezők és a helyiek együtt idézték fel a forgatás emlékét és a gyár hajdani mindennapjait. A Mozizug közösségi kertmozija által szervezett rendezvény teltházas volt, ami nemcsak a film iránti érdeklődést mutatta, hanem a közösség összetartozását is.
Az esemény igazi időutazásnak bizonyult, hiszen a martfűi gyár ipari múltja és a megdöbbentő történetek jelenléte együtt alkotta a nosztalgia hangulatát. Az egykori cipőgyár területe, amely valaha négyezer dolgozónak adott otthont, ma már üresen áll, de a résztvevők számára megőrizte a múlt kísérteties emlékeit. Az épületek állapota, a betört ablakok és az elhagyott csarnokok mind hozzájárultak ahhoz, hogy az esemény egyedülálló atmoszférát teremtsen.
Igazságtalanságok árnyékában
A martfűi cipőgyár nem csupán egy munkahely volt; egy sorozatgyilkosság szomorú helyszíne is. 1957-ben egy nőt meggyilkoltak, és a hatóságok tévesen egy ártatlan férfit, Kirják Jánost ítéltek el, aki tíz év börtönbüntetést töltött le, mielőtt a valódi tettes. Kovács Péter 1968-ban akasztották fel. A film, amely ezeket az eseményeket dolgozza fel, számos embert megérintett, és a vetítés hátterében nem csupán a szórakozás, hanem a múlt feldolgozása is állt.
A rendezvényt Szabó Balázs Mihály, a Mozizug alapítója, a fiatalok számára tett kezdeményezésként indította. A filmekkel kapcsolatos programok megvalósítása érdekében egy közösségi kertmozit szervezett, ahol különféle klasszikus magyar filmeket vetítettek.
Kreatív együttműködés és közösségi élmény
A rendezvény szervezése során Balázs és csapata figyelmet fordított a részletekre, hogy a mozizás élménye a lehető legjobban hasonlítson a hagyományos filmes eseményekhez. A vetítések helyszínének kiválasztásakor olyan vidéki településekre koncentráltak, ahol egykor mozi üzemelt, ezzel inspirálva a fiatalokat a helyi közösség mozgósításával.
A martfűi esemény részeként nemcsak a vetítés, hanem egy tárlat is zajlott, ahol a gyár történetéről meséltek. A helybeli Anikó is emlékezett a gyilkosságokra, megosztva, hogy a közösség csak az utóbbi időben kezdte újra felemlegetni a múltat. A vetítés előtt a közönséget Eiler Zita, a helytörténeti gyűjtemény muzeológusa kalauzolta, aki segítségével a résztvevők mélyebb betekintést nyerhettek a gyár hírhedt történetébe.
Emlékezés a rendezőre
A vetítőgép bekapcsolásával a film megpróbálta frissíteni és értelmezni a martfűi rém történetét, miközben a készítők, alkotók és helybéliek közösen elevenítették fel a múlt borzalmait. Sopsits Árpádra, a film rendezőjére emlékeztek, aki előtt tisztelegve az esemény szervezése is zajlott.
Balázs kiemelte, hogy a közönség visszajelzései mindig motiválóak, hiszen az ilyen programok nemcsak a szórakozást, hanem a tudás átadását is szolgálják. A cél az, hogy a következő évtől még több dimenziót adjanak az eseményekhez, figyelve a közönség visszajelzéseire és igényeire.
Jövőbeli tervek
A Mozizug csapata már előkészíti a következő évi programjait, megcélozva olyan helyszíneket, ahol eddig nem volt vetítés. Az ilyen típusú rendezvények remélhetőleg folytatódnak, hiszen sokan szeretnének részt venni a jövőbeli filmmaratoni élményekben.
Mindezek mellett a martfűi példa jól mutatja, hogy a közösségi összefogás és a múlt feldolgozása miként formálja a helyi identitást, és hogyan teremthet új élményeket a kultúra iránti elköteleződés révén.
