Három szék jutott a várakozóknak egy vidéki kórház ortopédiai osztályán
„Azt ígérték, megreformálják az egészségügyet, aztán tessék, itt leszünk délutánig” – jelentette ki egy hetvenes éveiben járó asszony egy vidéki kórház ortopédiai osztályának folyosóján, ahol mintegy harmincan várakoztak a vizsgáló előtt.
A folyosón mindössze három szék volt, holott a többség térd- vagy csípőprotézisre várt. A várakozók eleinte a legkorábban érkezőket ültették le, később azonban a szúrós pillantások és epés megjegyzések miatt kénytelen-kelletlen átadták a helyüket a fizikailag rászorulóbbaknak. Egy bot eleinte elég volt az ülőhelyhez, később legalább két bot, hajlott kor és hát kellett a három szék egyikéhez. Mintegy fél óra elteltével a kétbotos és az egy járókeretes várakozók ütemszerűen cserélgették a helyüket, a többiek legfeljebb pózt válthattak álldogálás közben.
Az orvos a kiírás szerint reggel nyolckor kezdte volna a rendelést, délután négyig akár a szűk három tucat pácienst is elláthatta volna, azonban a rendelés kezdetekor még nem érkezett meg. A későn érkezőknek csak az ajtó előtt jutott hely, amely a folyamatosan érkező és távozó betegszállítók miatt végig nyitva állt.
Az elégedetlenség hamar politikai felhangot kapott. „Na, ennyit a tiszarosokról! Azt ígérték, megreformálják az egészségügyet, aztán tessék, itt leszünk délutánig” – jegyezte meg félhangosan botjába kapaszkodva a korábban megszólalt asszony, hozzátéve: amikor februárban itt járt, fél óra alatt végzett. Férje csitítani próbálta, de az asszony nem hagyta magát, és megkérdezte: „Miért, nincs igazam? Azt mondták, megszűnnek a várólisták, de egyre csak többen vagyunk.”
Egy ötvenes, öltönyös férfi szerint négy hónap alatt nem lehet eltüntetni a kétéves várólistát, és tizenhat év rombolását nem lehet hetek alatt rendbe hozni. Egy virágmintás ruhájú nyugdíjas nő a benzin- és gázárat emlegette, és azt jósolta, hogy télen megfagy a családja annak, aki visszasírja majd a miniszterelnököt. Ekkor hátulról valaki azt mondta, hogy ennyi esze csak egy fideszesnek lehet, mire a virágmintás ruhájú megfordult, és egy másik irányból azt hallotta, hogy „Mocskos tolvajbanda!”
Egy harmincas éveiben járó, mankókra támaszkodó, bekötött térdű férfi szerint áprilisban elküldte az ország a kormányfőt, és szerinte már a kutyát sem érdekli, amit mond. Hozzátette: a miniszterelnök filozofálgatott a videóiban, azt hitte, megváltja a világot, pedig csak a mémgyárosoknak adott alapanyagot, és szerinte megy a szemétdombra, ahová való. Egy padon ülő néni ezt kifogásolta, mire a férfi visszakérdezett: „Miért, poloskázni lehet? Meg hazaárulózni? Meg selyemmajmozni?” Hozzátette: aki nem a kormányfőre szavazott, azt hazaárulónak és idegenszívű libsinek nevezték. A virágmintás ruhájú erre azt vágta vissza, hogy „Mert azok is!”, mire a férfi azt mondta neki: „Maga meg agymosott!”
A vitát az szakította félbe, hogy kinyílt az orvosi szoba ajtaja, és az asszisztensnő bekérte a papírokat. Miután begyűjtötte a dokumentumokat, a harci láz alábbhagyott, mindenki visszahúzódott a falak mellé, és folytatódott a várakozás.
A várakozók közül többen a műtéti időpontjukról beszélgettek. A virágmintás ruhájú nő elmondta, hogy a főorvos szerint márciusban meg tudják műteni: térdprotézist kap a bal lábába, a jobbot tavalyelőtt műtötték. Egy hetvenes férfi elmondta, hogy csípőprotézisre vár, két éve nem tud aludni a fájdalomtól, és ha minden jól megy, január végén végre megműtik. Azt is megemlítette, hogy gondolt már pécsi magánklinikára, de az 3,5 millió forintba kerülne, amit csak az autó eladásából tudna előteremteni, akkor viszont nem tudna kimozdulni. Az ötvenes öltönyös férfi szerint a térdműtét magánban 2,5 millió forint, de mint mondta, nem azért fizeti a társadalombiztosítást, hogy magánban műttesse meg magát.
Egy ügyesen kórházi hordszéket szerző asszony szerint az egész egészségügyi rendszer szétrohadt, és állítása szerint az elmúlt negyven évben minden kormány magasan tett rá. A mankós férfi szerint a kormánypárt az uniós pénzekből rendbe hozhatta volna, de inkább ellopták. Amikor újra kinyílt az ajtó, és az asszisztensnő megkérdezte, ki lesz az első, a mankós férfi a sorszámozós asszonyhoz fordult: „Maga volt itt legelőször.”
