Gyárfás Endre: Apáczai Akadémiát akar – Részlet a regényből
Gyárfás Endre regényes életrajzát először 1978-ban adták ki a Gondolat Kiadónál, most pedig az Apáczai Csere János (1625–1659) születésének 400. évfordulója tiszteletére újra megjelenik e-könyv formájában. A kötet tartalmában részletesen tárja fel az erdélyi magyar pedagógus, filozófus és kálvinista teológus életének meghatározó pillanatait, beleértve hollandiai tanulmányait, iskolateremtő tevékenységét, valamint az általa átélt politikai konfliktusokat.
„Három-négyszáz forint egy professzornak?!” – kiáltott fel Barcsay Ákos. – „Tudom, hogy Apáczai uram rendkívül szerény, puritánságához méltóan tiszteletet érdemel, de ilyen fizetségért nem hozhatunk haza jeles tudóst, mert a hazai jelöltek között is alig találunk alkalmasat.”
Apáczai Csere János, Kolozsvár iskola rektora, figyelmét a fejedelem ezüstsarkantyújára és kordováncsizmájának ráncaira fordította, majd tekintetét a gyönyörű csatokkal díszített öltönyön át a nagyszerű fekete szemöldökig emelte.
„Ha más biztonságot nem találunk, a szegény Skóciából mindig hívhatunk meg tudósokat – mondta. – Lehet, hogy Basirius Izsák mohó, de legalább akkora tudású. A külföldi professzorok nem foglalkoznak a magyar nemzet felemelkedésével, és hiába keresünk a hazai tudósok között is alkalmasakat.”
Apáczai folytatta: „Mert legtehetségesebb diákjaink, mire a kellő tudásra szert tettek, már a betegség vagy az éhhalál sújtotta őket. Mint például Sikó Janót, akit a püspöki türelmetlenség kergetett a pusztába, vagy Geleji Katona Istvánt, akit a stabilabb élet vágya hajtott a paplakokba.”
A rektor a következőket mondta: „Hollandiában Jan Leusden huszonhét évesen már professzor volt az utrechti egyetemen. Kegyelmed is ugyanígy lehetne, ha helyesen értékelné ifjúságomat.”
Barcsay szempontja tiszta volt: „De ki pártfogolna egy huszonhét éves tudóst?” Erre válaszként Apáczai megjegyezte: „A végső célom az, hogy a tudomány legyen az a kincs, ami életben tartja az országot.”
Az akadémia ötlete erőteljesen felkeltette a fejedelem figyelmét, aki ugyanakkor az oltalom fontosságát hangsúlyozta az erdélyi emberek védelmében.
Apáczai a tanult emberek védelmét hangsúlyozta, megfogalmazva: „A fegyverek nem elegendőek; a tudomány védelme annyira fontos, hogy a diplomát birtoklók a fejedelem által nemesíthessék őket.”
Barcsay Ákos a kétségeit fejezte ki: „Nem nagyralátás ez?” Mire Apáczai bátorította, hogy a tanítók elismerése egyértelmű erkölcsi kötelesség, hiszen egy valódi tanítónak mindig van célja, nem csupán a fizetségért dolgozik.
A fejedelem sarkon fordult, és Apáczai tudta, hogy a viselkedése nem a harag jele. A politikai helyzet komolyságát nem lehetett figyelmen kívül hagyni, de Apáczai reménykedett, hogy az akadémia megalapítása nemcsak jelentősége, hanem a jövő generációi számára is példaértékű lehet. „Ha elérjük ezt, akár még a vihar sem távolíthat el minket a célunktól.”
Barcsay a hintóhoz érve a rektorhoz fordult: „Hibátlan az érvelése, mindig amire legjobb tudása szerint törekszik!” A hamisítatlan szavakkal kifejezett elismerés ellenére ott lebegett a félelem, hogy a jövő nem hozhat felhőtlen sikert az ambitiózus terveknek.
Forrás: nepszava.hu/3301089_gyarfas-endre-apaczai-akademiat-akar-reszlet-a-regenybol
