Politikai Válság és Illiberális Irányvonalak
Jelenleg Lázár János, a Fidesz prominens teoretikusa, hódmezővásárhelyi jogászként próbálja irányítani a párt stratégiáját, mivel a politikai életben más jelentkező nem akad. Az idő pedig sürget, hiszen Kövér Lászlót hónapok óta rejtegetik, pedig ő sem volt híján a figyelemfelkeltő, szórakoztató beszédeknek, amelyek felélénkíthették volna az adventi időszakot és a kampányt. Miközben Orbán Balázs régebben a irányt mutatta, ma inkább félig legalitásban próbálja elrejteni a bírói úton eltiltott propagandát, amelyet titokban terjeszt.
Lázár János úgy véli, a választók nem tétovázásra, hanem határozott, világos politikai fellépésre vágynak. „A jelenlegi demokratikus intézményrendszer nem képes kiszolgálni a választói igényeket,” állítja, és egészen Orbánig jut el példaként. Ezzel éppúgy a demokratikus kereteken kívül helyezi a minisztert, mint Donald Trumpot, akiket a választók keresnek. „Az embereknek elegük van a vacakolásból,” hangzik el, s a kép máris árnyékosabb: fideszes segédek helyett felkészült börtönőrök verik a gyerekeket az utcákon.
Akkor is, ha a témát komolyan vesszük, az újabb antidemokratikus irányvonalak sajnos egyre inkább érezhetőek Európában, amit Lázár János helytállóan megjegyez. Mégis, egy drámai kérdés marad nyitva: valóban sikerült-e ezeknek a vezetőknek bármit is megoldaniuk a politikát felforgató problémákból?
Például a Covid-járvány, amikor a kormány rendőrállami intézkedésekkel próbálta kezelni a helyzetet, így fegyveres felügyelet alá vonták a kórházakat. Az eredmények ugyanakkor tragikusak: Magyarországon a járvány a legnagyobb halálos áldozatokat követelte, és a médiában is eltüntették a valóság drámáját. Sokan még mindig hisznek abban, hogy a Covid nem is létezik, az oltás pedig csupán drága huncutság.
A válaszként megfogalmazott igényekkel támadt egy újabb probléma: a kormány úgy tűnik, hogy a fegyvereseket kívánja bevetni gyermekvédelemi válságzónákba is. De mit várhatunk ettől? További felkészült pedagógusokat és pszichológusokat csupán álmodozhatunk, holott az érintettek valószínűleg nem kapják meg a szükséges támogatást. Feltehetőleg inkább még ridegebb fegyelmet kapnak, és a belső borzalmakról kevesebb információ szivárog ki.
Ha már az igényekről és megoldásokról beszélünk, az illiberalizmus gazdasági fenntarthatósága is megkérdőjelezhető. Azok az államok, mint Argentína, ellehetetlenülnek, míg az Egyesült Államokban is lassul a fejlődés. Magyarország és Szlovákia csak vegetál, Törökország inflációs válsággal küszködik, Oroszországban a bérek és nyugdíjak kifizetése akadozik, míg Kína gazdasága lassul, elérve ezzel a világszintű hatásokat.
Az autokratikus rendszerek megerősödését láthatjuk, amely nem juttatja előrébb a világot, azonban az autokraták magabiztosabbnak tűnnek a zűrzavar közepette. 2025 végén az illiberális ideológia eredményeiniként nagyjából ennyi rajzolódik ki a politikai térképen.
Forrás: nepszava.hu/3306042_valasztoi-igenyek
