Kígyók és trópusi pókok a Szőlő utcai javítóintézet alagsorában
A Budapesti Javítóintézet bezárása kapcsán egy korábbi alkalmazott, Proics Lilla, aki a telex.hu-n beszélt tapasztalatairól, világossá tette, hogy az intézmények zártsága olyan helyzetet eredményez, ahol bármi megtörténhet a falakon belül. Az intézmény megszüntetése miatt elbocsátott nevelő ijesztő részleteket osztott meg a Partizán adásában.
Proics Lilla mindössze két hónapos tapasztalattal rendelkezett, amikor a Szőlő utcai javítóintézetből kirúgták. Kovács-Buna Károly megbízott igazgató vette fel, néhány héttel azelőtt, hogy a vezetők brutális viselkedésével készült felvételek nyilvánosságra kerültek. Felsorolta, hogy az igazgató különösen erőszakos kirohanásai miatt volt már szó vívódásokról, amelyekben felügyeletére bízott fiatalok is szenvedtek.
Az aláírásokat gyűjtő nevelő a javítóintézet mindennapi életéről is beszélt, ahol a domináló tekintélyelv és a megfélemlítés érezhető volt. A fiúk az intézet vezetésétől való félelmükben reagáltak, ami a korábbi igazgató személyiségéből fakadt. Míg Kovács-Buna a felnőttek tekintélyének erősítésére törekedett, addig Juhász Péter Pál, akit a fiatalok többnyire pozitívan vélekedtek, empatikusabb megoldásokat keresett a nevelésben. Proics elmondása szerint Juhász programokat szervezett a fiúknak, sőt, egzotikus állatokat tartott az alagsorban.
Proics Lilla tapasztalatai szerint az állatok Juhász letartóztatása után is az épületben maradtak, annak ellenére, hogy szigorúbb irányelvek vonatkoztak az intézmény működésére. Beszélt azokról az esetekről is, amikor nevelők bántalmazták a fiúkat, számos esetben a magasabb vezetés ellenére, amely figyelmeztette a személyzetet, hogy tilos bántalmazni a fiatalokat. Mégis, a kivételezett esetekben a nevelőket jellemzően elbocsátották anélkül, hogy az ügyek megfelelő kivizsgálásra kerültek volna.
Az intézet zárásával kapcsolatos rendeletet 2026. január 21-én tették közzé, és a bentlakó fiatalokat sokkolta a hirtelen döntés. A bent lakó 67 fiú felét máshová helyezték át, anélkül, hogy befejezhették volna a folyamatban lévő félévi vizsgáikat, ami tovább fokozta a fiatalok stresszét.
Proics Lilla megjegyezte, hogy az ilyen környezetben való nevelés semmiképpen sem segíti elő a gyermekek boldogulását, és a pedagógiai humánum hiánya rendkívül problematikus. A fiúknak sokkal inkább olyan támogató, empatikus hozzáállásra lenne szükségük, amely lehetővé tenné számukra, hogy valódi kapcsolatokat építsenek ki, és fejlődjenek az életben.
