HETI ABSZURD: DANKÓNÉ VÁSZNAI
Az elmúlt hét legfontosabb eseményei között említést nyer, hogy Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnöke, Németh Balázzsal, a propagandát mesterfokon űző egyéniséggel együttműködve, furfangos kampányforgatókönyvekbe bonyolódott. Németh Balázs „tiszás barbár vadállatokra” utaló kijelentése, mellyel a kormányzati érdekek és a valóság közötti szakadékra figyelmeztetett, komoly visszhangra találhatott. Aközben Takács Péter, a kormányzati kommunikáció stílusában, az egészségügy iránti „mindenszarizmus” szellemében az országos problémákra próbálja felhívni a figyelmet, mint a Fidesz által hirdetett értékek képviselője.
Furcsa ironikus szálak fűzik össze az eseményeket, melyek során Orbán Viktor személyes bevallását tette közzé, miszerint a kormányzati Transporter volánjánál ülve a Dankó Rádiót hallgatja, az egyébként egyre inkább túlzásokat produkáló kommunikációs hullámokba is belevonja a közönséget. A politikai színjáték mesteri előadásaként Deutsch Tamás, a párt másik figurája, közben a Tisza-alelnököt vette célba, ironikus megjegyzésekkel, miközben a Fidesz folyamatosan újabb és újabb szakadékokat teremt magának a hazai közéletben.
A társadalmi feszültségek fokozódása mellett a miniszter is egyre inkább a tűzkeresztséget teljesíti, hiszen hangfilozófiájával és a közönséghez intézett mondataival legalább annyi kárt okoz, mint amennyi hasznot remélhet. Az állam által biztosított szolgáltatások gyengesége, a szociális rendszer hiányosságai, és az oktatási reformok elmaradása mind arra figyelmeztetnek, hogy a kormányzati törekvések nem csupán blöffök, hanem a közélet elárasztásának újabb szakaszai. Lázár János, aki eddig is sok kritikát kapott, ezzel a politikai vásottal tovább mélyíti a polgárok körében kialakult képet a Fidesz „kormányzásának” hozzáállásáról.
Amíg Orbán Viktor és a Fidesz igyekszik eszközként használni a közéleti diskurzust, több mint 2,8 millió potenciális ellenzéki szavazónak a hangját próbálják elnyomni, miközben a politikai drámát rendező Németh Balázs megjelenésével újabb bonyodalmakat szőtt a hazai média világába. Az aktivizmus, amely nem riad vissza a provokálástól, egy minősíthetetlen kormányzaton belül példázza, hogy mennyire eltorzult a közélet és a társadalmi vonatkozások szövevénye.
A kormányzat biztosítottságának és könnyed stílusának kérdése egyre több laikus véleményt ébreszt, mint ahogy Gulyás Gergely kandikálása is világosan mutatja a politikai elit és a hétköznapi emberek közötti szakadékot. A kérdés, hogy a Fidesz nemcsak a kormányzás mikéntjét, hanem a médiában folytatott tevékenységét is alakítani kívánja, egyre sürgetőbbé válik. A jövő pedig nem csupán a ma, hanem a napjaink alatt zajló párharcok árnyékában sejlik fel, amely fénye a közelgő választások felelősségét emeli a középpontba.
A kormányzat végletes próbálkozásai és a társadalmi kritikák hangjaidsem, hogy elviselhetetlenné válik a valóság, amellyel szembenézünk.
