Lázár János vitatható kijelentései és a roma közösség helyzete
Az elemzők többnyire politikai baklövésnek nevezik Lázár János legújabb megnyilvánulását, amelyben a magyarországi romákat a vasúti vécék takarítására alkalmas munkaerő teszi. E kijelentés, akárcsak a korábbi kegyelmi botrány, mélyen gyökerezik a kormány politikájában. Lázár szavai mögött egy sor korábbi döntés és tett található, mellyel a szegényebb közösségek szociális helyzetére gyakorolt hatások összefonódnak, és a vécék szimbolikája csak egy érzékletes hangsúly ezen a problémán.
Amikor Lázár visszakérdezett a felháborodásra, miszerint „milyen munkát ajánljak fel azoknak, akiknek jó esetben csak általános iskolai végzettsége van, egyetemi katedrát?”, úgy tesz, mintha a kormány 16 éves regnálása sem lenne felelős azért, hogy a cigány közösség 80%-a legfeljebb nyolc osztályt végzett. Az oktatási rendszer átalakítása, például a tankötelezettség 16 éves korra csökkentése, azt eredményezte, hogy a gyerekek közül egyre többen lépnek ki az iskola rendszereiből alapfokú végzettséggel. A roma fiatalok körében ez az arány 60%, ezzel csökkentve az elhelyezkedési esélyeiket a középiskolát végzett korosztályhoz képest.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) felelőssége megkerülhetetlen, hiszen mára a magyar oktatási rendszer Európa egyik legszegregáltabbá vált, ahol a roma gyerekek 44%-a szegregált iskolákban tanul. Eközben a vidéki középosztály a jobb körülményeket kínáló egyházi iskolákba menekíti gyermekeit, míg a középiskolai felvételi szigorítással a középosztálybeli szülők gyerekei is frusztrációval néznek szembe. E hatások következtében a leszakadó rétegek gyermekeinek esélyei tovább csökkennek, a PISA-mérések pedig egyértelműen arra figyelmeztetnek, hogy az iskolarendszer nem csak hogy nem egyenlíti ki a társadalmi különbségeket, hanem inkább fokozza azokat.
Lázár eszmefuttatásai és a kormányzati célok, mint a „segélyalapú társadalom helyett munkaalapú társadalmat építünk” kifejezés, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező roma fiatalok számára még inkább a közmunkát és betanított segédmunkát „kínálják”, ami cinikus magyarázatokhoz vezet, mint például „wécépucoláson” kívül más munkát nem ajánlhatunk számukra.
Az Orbán-kormányok alapvető célja az volt, hogy jelentős számú olcsó munkaerőt vonjanak be a munkaerőpiacra, amit a távol-keleti akkugyárak számára kínálnak fel bőséges adókedvezményekkel. Az eddigi kísérlet azonban nem bizonyult sikeresnek sem az akkugyárak, sem az iskolai rendszerből korán kiesett fiatalok jövője szempontjából.
Lázár János, aki korábban érdemes lépéseket tett az iskolai szegregáció megszüntetése érdekében Hódmezővásárhelyen, ma már a társadalmat okolja a mélyebb integráció hiányáért. Gyöngyös városa, ahol romák piros lapot adtak neki, nincs távol Gyöngyöspatától, ahol 2020-ban a bíróság 100 millió forintos kártérítést ítélt meg a szegregált romagyerekeknek. Orbán Viktor ezt az összeget igazságtalannak találta, mivel szerinte „egy etnikailag meghatározó népcsoport tagjai” kapnak egy jelentős összeget munkavégzés nélkül.
A Fidesz számára a romák elleni hergelés stratégiai eszköz volt, amely akár választási kampányt is generálhatott volna, azonban a covid-19 helyzet felülírta ezeket a terveket. Lázár ugyan bocsánatot kért verbálisan, miközben Orbán azzal próbálkozott, hogy Győzike lányával és a Dankó rádió keretein belül közelítse meg a cigányságot. Az események odáig fajultak, hogy a gyöngyösi fórumon bűnözőknek nevezte a romákat, akik tiltakoztak.
Noha a jövőbeli irányvonal még nem kristályosodott meg, és kérdéses, hogy a szélsőjobboldali retorika vagy a roma közösség kiszolgálása-e a preferált, az mindenképpen világossá válik, hogy a rendszerváltás elkerülhetetlen annak érdekében, hogy végre egy tudásalapú társadalmat építhessünk, a segély- és munkaalapú társadalom helyett.
