KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGEK A VÉR ÉS VÉRKÉSZÍTMÉNYEK ELLÁTÁSÁBAN
A vér és annak készítményeinek biztosítása nem pusztán egészségügyi kérdés, hanem egy olyan stratégiai tényező, ami közvetlen hatással van a nemzetgazdaságra is. Magyarországon a vérellátás szerepe és társadalmi hasznossága a rendszerváltás előtt megfontolt szervezést és megfelelő finanszírozást élvezett. Azonban az 1990 utáni időszakban, a hiányzó egészségügyi stratégiák következtében, ez a rendszer szétesett. Az Országos Vérellátó Szolgálat és az egyetemek kutatás-fejlesztési tevékenységei elmaradtak, így a vérellátás a közegészségügyi ellátás szélvonalába került.
A VÉRKÉSZÍTMÉNYEK NÖVEKVŐ JELENTŐSÉGE
Malekedve a vérkészítmények, különösen a plazmaeredetű gyógyszerek előállítása és felhasználása a világ számos országában gyorsan növekvő, és jelentős hozzáadott értéket képviselő területté vált. Ennek bizonyítékaként a szektor évi növekedésének üteme rendszeresen meghaladja az 5%-ot, ami a következő évtizedek előtt kedvező előrejelzéseket jelent az egészségügyi fejlesztések trendjei szempontjából.
HIRDETMÉNYEK ÉS IGAZSÁGTALANSÁGOK A VERÍTÉKBEN
Magyarországon, annak ellenére, hogy az OVSZ az elmúlt húsz évben folyamatosan biztosította az országos vérkészletet, a vér- és plazmagazdálkodás politikáját sok kihasználatlan lehetőség és szerkezeti ellentmondás jellemzi. A helyzet kicsinyített mása azt mutatja meg, hogyan lehet egy ország a közepes fejlettség csapdájában vergődő helyzetben. A korszerű vérpolitika nem csupán az egészségügyi ellátás színvonalának emelését szolgálná, hanem lehetőséget adna a magas hozzáadott értékű exporttermékek előállítására is, miközben a vér- és vérkészítmények éves mintegy 50 milliárdos terhet rónak az államháztartásra, különös tekintettel az egészségügyi költségvetésre.
PLAZMAFRAKCIONÁLÁS: HIÁNY ÉS KIHASZNÁLHATÓ KAPACITÁS
A plazmafrakcionálás terén fennálló kihívás különösen aggasztó. Magyarország évente több mint egymillió liter humán plazmát gyűjt, de sajnos ennek a feldolgozása külföldön történik. A helyi plazmafrakcionáló kapacitás, amely a Gödöllőn létesült Kedrion-üzem révén elvben rendelkezésre áll, nem a hazai vérkészítmények előállítását szolgálja, hanem egy külföldi cég javát szolgálja. Ennek következményeként az állam által szervezett véradás során keletkezett plazma is az országból távozik, és később, drágábban, mint kész gyógyszer tér vissza.
ÖNKÉNTES VÉRADÓI BÁZIS ERŐSÍTÉSE ÉS DIGITALIZÁLÁS
A másik jelentős kihasználatlan terület az önkéntes véradói bázis digitális fejlesztése és megerősítése. Bár a magyar lakosság önkéntességi hajlandósága az európai viszonylag jónak mondható, a véradások rendszeresítésében és nyomon követésében az OVSZ infrastruktúrája az nyugat-európai példák mögött van. Hiányzik egy egységes digitális véradó útvonal, a mobilalkalmazások és a véradói lojalitás programok alacsony színvonalúak, míg a genetikai szűrésekkel kapcsolatos adatbázisok fejlesztése még gyermekcipőben jár. A véradás nem csupán altruista cselekedetként valósulhat meg, hanem közösségformáló, tudatosító és adatgazdálkodási eszközként egyaránt lehetne fontos társadalmi tényező.
A MAGÁNPLAZMA-SZOLGÁLTATÓK NÖVEKEDÉSE
A gazdasági aspektusok között kiemelkedő a magánplazma-szolgáltatók térnyerése. Nemzetközi cégek, mint például a Grifols, Biolife, Octapharma, CSL Behring és Takeda, több helyszínen működtetnek plazmagyűjtő központokat Magyarországon több százezer donor bevonásával. Bár ez a folyamat növeli a hazai plazmagyűjtési mennyiséget és a munkaerőpiacot, a helyzet stratégiai kiszolgáltatottságot is eredményez, hiszen a begyűjtött vérplazma a határokon túlra áramlik, amely korlátozza a magyar állam lehetőségeit a felhasználás mértékére és céljára.
A MODERN VÉRPOLITIKA FELSZERELÉSE
A modern vérpolitika feladatának a nonprofit önkéntes vérellátás és a kereskedelmi plazmagyűjtés összehangolását kellene tekinteni. E kettős szemléletet ökoszisztémaként kellene kezelni, nem pedig ellentétként. A hazai biotechnológiai ipar, a gyógyszerkutatás és a külkereskedelmi egyensúly szempontjából hatalmas lehetőség rejlik abban, hogy Magyarország képes legyen saját plazmaforrásait nemzeti szinten feldolgozni, innovatív termékeket előállítani, és a klinikai felhasználás mellett exportpiacra is szánt termékekkel biztosítani a helyzetét. Ehhez elengedhetetlen a politikai akarat, stratégiai beruházás, valamint a vérgazdálkodás átlátható adatkezelése.
NEMZETI KINCSEK ÉS LEHETŐSÉGEK
A magyar vér és plazma nem csupán egészségügyi, hanem gazdasági és nemzetbiztonsági kincseket is hordoz. Az ezen a területen rejlő lehetőségek nem a donorok hiányából fakadnak, hanem a stratégiai integrációs folyamatok elmaradásából. A sikeres magyar vérpolitika megvalósulása érdekében elengedhetetlen felismerni, hogy a vér nem csupán egészségügyi erőforrás, hanem egy fontos nemzetgazdasági tényező is. Az önellátás, a hazai feldolgozás és az innováció hármasának megerősítése képezheti azt az új vérpolitikát, amely egyszerre segíti a betegek biztonságát, az ipar fejlődését és a nemzeti szuverenitást.
