MEGHALT RITOÓK ZSIGMOND
Ritoók Zsigmond, a neves klasszika-filológus, 97 éves korában távozott el. Élete során számos elismerést kapott, köztük Széchenyi- és Bolyai-díjat, valamint a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. Az MTA megemlékezése szerint Ritoók Zsigmond életműve kiemelkedő a magyar ókortudomány és klasszika-filológia terén, amelyben klasszikus antik szövegek értelmezése és fordítása mellett az ókori zeneesztétika forrásainak bemutatása és irodalmi jelenségek mélyreható vizsgálata is helyet kapott.
Ritoók módszertani munkássága új perspektívát nyitott az irodalomtudományra; hozzájárult a kultúratudományi fordulathoz anélkül, hogy lemondott volna az irodalmi szövegek részletes poétikai és retorikai elemzéséről. Különös figyelmet fordított a homéroszi epikus nyelv hálózatos működésére, és az általa korábban feltárt ismereteket új, átfogó szintézisbe foglalta.
Egyik legújabb munkája, a 2019-es „Homéros Magyarországon”, bemutatja Homérosz hatását a magyar tudományra, iskolai tanításra és irodalomra a 16. századtól napjainkig. Ritoók Zsigmond tudományos írásainak világossága és gondos anyagismerete egy valódi tudós-tanárt tükröz, aki nem csupán a tudományos közegben, hanem a széles közönség számára is elérhető formában osztotta meg gondolatait.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte meg tanári diplomáját 1952-ben, majd 1965-ben magyar szakos középiskolai tanári oklevelet is kaptak. Eleinte a görög nyelvi tanszéken tanársegédként dolgozott, azonban az 1956-os forradalom után politikai okokból a középfokú oktatásba került át. Tizenkét évig tanított a Martos Flóra Gimnáziumban, ahol latint és történelmet oktatott.
1970-ben tért vissza az ELTE-re, ahol az MTA ókortudományi tanszéki kutatócsoportjában dolgozott, és írásaival a tudományos élet figyelmének középpontjába került. 1985-ben a doktori fokozatát „A korai görög epika” című értekezésével szerezte meg, 1986-tól pedig egyetemi tanárként oktatott, ahol tanszékvezetőként is szolgált. Mérföldkő volt számára az MTA választott tisztségeiben betöltött aktív szerepvállalása, amely során komoly hatással volt a magyar tudományos életre.
Ritoók Zsigmond munkásságában kiemelt szerepet játszott a magyar klasszika-filológia előmozdítása, tudományos publikációi között jelentős helyet foglalnak el a görög-latin költészet és esztétikai gondolkodás vizsgálatai. Kiadta Arany János Szophoklész-fordításait, melyek úttörő jelentőségűek a görög zeneesztétika kutatásában.
Egyházi aktivitásai közül említhető, hogy a református ifjúsági tevékenységben is részt vett, 1956 után pedig ötvenöt évig volt a budapesti Kálvin téri egyházközség presbitere és tiszteletbeli főgondnoka. Kiemelkedő elismerései közé tartozik a Széchenyi díj 2001-ből, a Bolyai alkotói díj 2009-ből, valamint a Magyar Corvin-lánc, amelyet 2018-ban kapott.
