Kiút a baloldalnak
Vlagyimir Putyin revansista külpolitikai törekvése, birodalmi ábrándjai és az Ukrajna ellen indított háborúja a hidegháborús időszak Kelet-Nyugat-ellentétének újbóli előtérbe kerülését eredményezi. Ám közben világos tény, hogy a Szovjetunió szétesése utáni évtizedekben a globális Észak-Dél ellentét sokkal hangsúlyosabbá vált. Az északi félteke jómódú államai és a létminimum alatt tengődő harmadik világ lakossága között kirívó vagyoni egyenlőtlenségek tapasztalhatók, amelyek következtében ellenirányú folyamatok indultak be a világ különböző régióiban.
Az Európába és Észak-Amerikába irányuló tömeges migráció hátterében az elképzelhetetlen szegénység, a véges erőforrásokért folytatott harcok, valamint a klímaváltozás következményei állnak. Ezzel párhuzamosan a nagytőke vándorlása is megfigyelhető, amely a fejlett országokból a szegény térségek olcsó, jellemzően képzetlen munkaerőjére irányul. A baloldali politikai formációk marginalizálódása és a szélsőjobboldal előretörése mindkét folyamat következménye.
Az elmúlt évtized menekülthulláma gyökeresen megváltoztatta a befogadó országok szociális rendszereit, különösen Németországban, ahol a személyes tapasztalatok is azt mutatják, hogy a jövevények és a helyi lakosság közötti feszültség drámaian kiéleződött. Az Alternatíva Németországért nevű idegengyűlölő, neonáci párt egyre nagyobb teret nyer a politikai diskurzusban, akárcsak a brit szigeteken, ahol a bevándorlás által okozott erőszakos bűncselekmények miatt a közfelháborodás a munkáspárti kabinet hatalmát is megingathatja.
A baloldal, amely az utóbbi évtizedekben elbátortalanodott, képtelen volt megfelelő válaszokat adni a nemzeti kormányok és a „harmadik világba” kierőszakolt kivonulásokkal manipuláló oligarchák magatartására. Ennek következményeként a munkavállalói jogok csorbulnak, a szociális ellátórendszerek leépülnek, miközben a keresetek éhbér felé tendálnak. Tony Blair és Gerhard Schröder nagytőkének való kapitulációja a szociáldemokrácia teljes hitelvesztését okozta, így nem meglepő, hogy a csalódott emberek a szélsőjobb demagóg ígéreteire voksolnak.
Eduard Bernstein modern utódainak vissza kell szerezniük hitelességüket, és relatív internacionalizmus keretein belül újra kell értelmezniük a szociális igazságosság kérdését. A harmadik világban élő emberek életkörülményeinek jelentős javítása nemcsak morális kötelesség, hanem a migrációs folyamatok megfékezésének, valamint a nagytőke zsarolási potenciáljának csökkentésének elengedhetetlen feltétele. Ez nem csupán a fehér ember koloniális múltjának bűntudatáról szól, hanem egy új, globális normarendszer kialakításáról is, amely igazságosabb és fenntarthatóbb jövőt ígérhet.
