A Kreml Téglája: A Magyar Külpolitika Krízise
Az utóbbi diplomáciai botrány óriási kihívást jelent a magyar külpolitika megbecsültsége szempontjából. A Washington Post által közzétett részletes tényfeltárás szerint Szijjártó Péter, a külgazdasági és külügyminiszter, az uniós tanácskozások szüneteiben folyamatos kapcsolatban állt Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, és valós időben tájékoztatta őt az elhangzottakról. Az állítások súlyosságára utal, hogy a magyar kormány kommunikációja nem is próbálta meg érdemben megcáfolni ezt a vádaskodást. Mindössze annyit nyilatkoztak, hogy Szijjártó tagadta, hogy az orosz titkosszolgálatok javasolták volna Orbán Viktor elleni merénylet megszervezését. Azonban a titkos uniós információk orosz félhez történő továbbításáról hallgatnak.
Az események fejleményeként a kormány elterelő hadműveletbe kezdett, és a figyelmet Panyi Szabolcs oknyomozó újságíróra irányította, akit azzal vádolnak, hogy külföldi titkosszolgálatoknak segített Szijjártó lehallgatásában. Ez a narratíva azonban csak arra szolgál, hogy eltakarja a figyelem elől a Magyarország jövőbeni uniós tagságát komolyan megkérdőjelező precedens nélküli incidenst.
Orosz Diplomáciai Hatások
A hírszerzési adatok és a kiszivárgott dokumentumok nyomán rendkívül aggasztó kép rajzolódik ki. Kiderült, hogy a magyar külügyi vezetés és az orosz diplomácia között a háttérben operatív szintű együttműködés zajlik, és ezt Gabrielius Landsbergis, volt litván külügyminiszter is megerősítette, tudomása szerint a nyugati szövetségesek körében ez már nyílt titokként van számon tartva.
Panyi Szabolcs által közölt, 2020-as évből származó beszélgetés alapján Szijjártó Péter kifejezetten azért lobbizott Lavrovnál, hogy az orosz fél befolyását felhasználva segítsen a szlovákiai választások alakulásában. A külügyminiszter moszkvai látogatása során Peter Pellegrini, akkor szlovák kormányfő számára kért meghívót, mivel úgy vélte, hogy az oroszbarát szavazók támogatásának megszerzése kulcsfontosságú a „Soros által pénzelt” ellenzékkel szemben. Ez a politikai machináció, amelyben egy uniós tagállam egy külső nagyhatalommal szövetkezik a szomszédos ország politikai világának befolyásolására, példa nélküli az Európai Unió történetében.
Erkölcsi és Politikai Következmények
A történtek távolról sem csupán politikai súlyú kérdések. Az, hogy Szijjártó Péter nyílt vonalon, titkosítás nélkül folytat kommunikációt orosz kollégájával, önmagában megdöbbentő. Ebből az is világosan kiderül, amit eddig is sejthettünk: a magyar külpolitika távolról sem szuverén, hanem olyan függőségi viszonyba került, amely következtében az uniós partnerek joggal tekintenek a magyar vezetés tagjaira veszélyforrásként.
Kérdéses, hogy a magyar külügyminiszter ezután hogyan nézhet szembe európai kollégáival az uniós asztalnál, miközben tisztában van azzal, hogy minden elhangzott mondat perceken belül Moszkvában is hallhatóvá válik. Az ebből eredő bizalmi válság nyilvánvaló. A magyar kormány végérvényesen leírta magát az uniós partnerek szemében, a magyar választóknak pedig döntéseik előtt állnak: lesznek-e Putyin-típusú, befolyásolt állam polgárai, vagy visszakövetelik helyüket a valódi Európában.
