VIDÉKI TANULÁSI ÉVEK – AZ ATLANTISZI TAPASZTALAT
Sokáig nem volt világos számomra, valójában hol élek. Nem úgy, ahogyan ezt most fogalmazom. A terület földrajzi, gazdasági és történeti vonatkozásait jól ismertem, még a szellemtörténeti aspektusait is felfedeztem. Az egyetem elvégzése után középiskolai tanárként munkálkodtam néhány évig, mielőtt az újságírás felé fordultam, ahol pedig lehetőség nyílt arra, hogy a világot más szemszögből ismerjem meg. Szeretném megosztani veletek ezt az utat.
Már túlléptem a huszonötödik születésnapomon, ám fogalmam sem volt arról, hogy a tudásom mennyire korlátozott. Egy megyében éltem, de csak néhány város ismeretére szorítkoztam, és a szomszédos településekről egyáltalán nem volt tudomásom. Ennek a magyarázata roppant egyszerű: sosem látogattam el ezekre a kisebb falvakra.
Amikor az újonnan alapított megyei napilaphoz kerültem, főszerkesztőnk feladatul szabta, hogy minden újságíró válasszon ki egy várost, amelyről tudósítania kell, és ehhez válasszon mellé négy-öt kisebb települést. Ennek a célja az volt, hogy „területileg lefedjük a megyét”, biztosítva ezzel a hírek széleskörű elérhetőségét. Ezt a nézőpontot, bár megvitatása lehetséges, szakmai szempontból védhetőnek tartottam.
Az ezt követő hónapok során számos újonnan felfedezett igazságra bukkantam. Rálátást nyertem arra a kisvilágra, amely e településeken létezett, és aminek az omladozó határain belül eddig alig voltam jelen. Nem sok idő elteltével felfedeztem, hogy Békés megyében – valószínűleg más régiókban is – a centrum és a periféria közvetlen szomszédságban élhet egymással, éles ellentétben a gazdasági, kulturális és társadalmi lehetőségekkel, valamint azok hiányával.
A politikai és gazdasági átalakulás, mely a rendszerváltás után következett be, nem mutatkozott egyértelműen veszteseinek az ország keleti részét, beleértve Békést is. Azonban a figyelmeztető jelek már akkor is szemet szúrtak. A fiatalok elhagyják a körzetet diploma után, a megszűnő munkahelyek helyett nem érkeztek új munkalehetőségek. A vidéki települések népessége gyors ütemben csökkent, míg a fiatalok tömegesen hagyták el azokat a falvakat, ahol a munkalehetőségek gyakorlatilag hiányoztak. Eközben a társadalmi reménytelenség érzése a városokban sokkal kevésbé volt érezhető, mint a falvak „nyomorúságát” övező környezetben.
Ezt a kettőséget nem lehetett csak úgy ábrázolni, hogy a virágzó városok mellett pusztuló, vegetáló kistelepülések állnak, bár a megfogalmazás elég közel áll a valósághoz. Az újságírói terepmunka során azonban sokkal inkább láthatóvá váltak azok a mélyebb társadalmi és gazdasági folyamatok, melyek nem csupán a mélyben, hanem a felszínen is zajlottak, megfigyelésükhöz pedig nem kellett különösebb éleslátás.
Ezek az évek voltak a tanulás évei számomra. Rengeteg új ismeretet gyűjtöttem össze, átértékelve ezzel azokat a tektonikus változásokat, amelyek hazánkat átrajzolták az utóbbi évtizedekben.
