A hatalom végórái: történelmi párhuzamok
A közelgő változások idején mindig akadnak, akik a háttérből lépnek elő, hogy újraértelmezzék a múltat. Azok, akik sosem voltak az élvonalban, most hirtelen megjelennek, és az önellentmondásos narratívák keretein belül próbálnak helyet követelni maguknak. A NER eddigi evolúciója is e keretek között mozog: a jövőből előjövő hangok már most is fokozódnak, ahogy a rezsim alattomos romlása előrehalad.
A kibeszélők és a fenyegetők
Az emberek reakciói megdöbbentően hasonlóak a reformszocializmus idejéhez: míg egyesek óvatos lépésekkel kibeszélnek a rendszerből, mások dühüket kifestve fenyegetőznek a hatalom elvesztésével. A nyilvánosság előtt álló tábor – Orbántól a csepeli fideszes pedofilmentőig – tagjaként a közéleti terekben folytatott cselekedetek és nyilatkozatok a múltra vetítik árnyékukat.
Grósz Károly és Orbán Viktor párhuzama
Grósz Károly fehérterrorozása, bár nevetségesnek tűnhetett, mégis sokkal markánsabb hatással bírt, mint a ma zajló riogatások, hiszen mögötte ott állt a szovjet hadsereg. Míg Orbán rendszere mögött alig terhelik komoly ígéretek, Grósz viszont még az elkurt időben észlelte, mikor itt az idő a távozásra. A Fidesz mai vezetői azonban mintha képtelenek lennének a realitásokkal szembenézni.
Navracsics Tibor ellentmondásos szerepe
Navracsics Tibor, a szűkebb kibeszélő csoport tagjaként, éppen az a figura, aki a legkevésbé jogosult az erkölcsi magaslatokra való felkapaszkodásra. Az európai normák szerint régóta vállalnia kellett volna a felelősséget, hiszen ígéretével ellentétben nem hozta haza az EU-pénzeket. Ezzel a teljesítménnyel egyértelművé vált, hogy nem ő az, aki mentes a múltbeli bűnöktől, hanem éppen ellenkezőleg: része volt az eddigi rendszer építkezésének.
Lázár János és a megdicsőülés illúziója
Lázár János személye is a megítélés határvonalán egyensúlyozik. Az általa fémjelzett gazdasági tevékenységek, mint a paksi ügylet vagy az Origo ügye, mély sebeket ejtettek, amelyeket már nem lehet eltüntetni a narratívából. Az olyan történések, amelyek országos szinten is komoly károkat okoztak, aligha felejtődnek el pillanatok alatt. Tehát, az utólagos megdicsőülés nemcsak nehezen elérhető, de gyakorlatilag lehetetlen is.
A pozíciók és a jövő
Jelenleg a párt politikai játszmái egyre gyakrabban mutatják a repedések jeleit. Az egység fenntartásához már nem elegendő a korábban használt erőforrások, és a valósággal való szembesülés képessége is hiányos. A lenyúlás zökkenőmentesen működik, de a jogi csapdák és a potenciális ellentmondások egyre inkább megnehezítik a dolgot. A közeljövőben a helyzet akutvá válhat, hiszen a publicista paletta kezd kiszélesedni, és az eddigi szavak egyre inkább értelmüket veszíthetik a politikai felelősségvállalás hiányában.
A fejlődés elmaradása
A hasonló rendszerek vége nem titok – a történet megismétlődik, csak a szereplők változnak. A NER-módszerek esetleges megújulása a jövőben felveti a kérdést, ki marad talpon, és ki lesz az, aki végleg a háttérbe szorul. A fideszes elittel szembeni kritika már érleli gyümölcsét, és ahogy közeledik 2026, várhatóan egyre többen válnak „pentito”-vá, akik elismerték, hogy ideje elhagyni a tábort.
Forrás: nepszava.hu/3282782_elmulas
