A Comédie-Francaise Bereniké Előadása – Egy Kritika
Jean Racine Bereniké című darabja nem csupán nyelvi bravúrral bír, hanem tartalmában is többletet hordoz. Az idei Mitem záróelőadásán a világhírű Comédie-Francaise öt színésze hozta el ezt az izgalmas élményt, amelyben a szavak mögött egy mélyebb drámai küzdelem rejtőzik.
A Látvány És a Díszlet Különleges Felszereltsége
Noha az előadás szövegei hosszú monológokat és dialógusokat tartalmaznak, kiemelkedő élményt nyújt a látványvilág is. A flamand rendező, Guy Cassiers, és a tervező, Bram Delafonteyne, előadásának díszletei szoborszerű formákban bontakoznak ki, mintha a tér lélegezne, ezzel szembesítve a nézőt a drágakő-hatású, illetve emberi testtöredékeket mutatkozó képekkel. Az elegancia és a modernitás ötletes kombinációja jellemzi a díszletet, miközben Anna Rizza jelmezei is ezt a kettősséget tükrözik.
Bereniké Szerepe És Történeti Kontextus
A történet középpontjában Titus áll, aki apja halála után Róma császárává válik. A díszlet és a színészek szerepösszevonásai masszív kihívások elé állítják a nézőt; például Jérémy Lopez játszik Titust és barátját, Antiochus-t is. Ez a megoldás különösen izgalmas, hiszen a két karakter egyaránt vonzódik Berenikéhez, mégis mást kíván az élet. Bereniké karaktere (Suliane Brahim) az előadás kulcsa, aki döntésével, elutazásával végül autonómmá válik, szemben a színfalak mögött zajló érzelmi küzdelmekkel.
A Szereplők Közötti Kapcsolatok És Az Előadás Feszültsége
A rendezés során a színészek között megfigyelhető távolságtartás a színpadon elidegenedett pillanatokat teremt. A szereplők alig érintkeznek, sőt, egymásra is ritkán néznek, így teret adva a magány dramatikus feszültségének. E szcenárióban a közönség szembesül a társadalmi lét kihívásaival, a magány és a kapcsolat anomáliáival. A közönségtalálkozón megfogalmazott vélemény, miszerint a nők döntenek, míg a férfiak szenvednek, még inkább kiemeli a darab mély rétegeit.
A Végeredmény: Csalódás Vagy Érték?
Habár a Comédie-Francaise előadása több szempontból is figyelemreméltó, az eredmény mégis kissé üresnek tűnhet. A dramaturgiai lépésekből hiányzik a politikai és magánélet közti kapcsolatok mélyebb vizsgálata, amely egy körüljártabb előadást garantálhatott volna. Nemcsak a színészi teljesítmény kérdéses, hanem a drámai tartalom is, amely a nagyszabású mondanivaló mellett végül mégiscsak egy tezisdramává válik.
Összességében
Az idei Mitem sokszínűsége érdemes figyelmet szentelni, hiszen nem csupán a Comédie-Francaise képviselte a színházak hagyományait, hanem sok más emlékezetes produkció is, mint például a Jugoszláv Drámai Színház A menthetetlen című előadása vagy Silviu Purcarete rendezései.
Az előadás méltósága és a szenvedélyes érzelmek küzdelme továbbra is foglalkoztatja a színházi világot, amely az elmúlt évtizedek visszásságaira reflektál. A Bereniké előadása egy újabb lépés ezen az úton, még ha az eredmény nem is teljesen felel meg az elvárásoknak.
Forrás: nepszava.hu/3283564_sulyos-szoszinhaz-jean-racine-berenike-cimu-darabja
