Bakonyi-Tánczos Vera Versei
A szavakkal teli üresség kitöltésének vágya egy küzdelem, amely a szótlan terek elcsendesedésére irányul. A lehulló szavak, akár gyenge mágnesek, a hűtőajtón veszik útjukat, szétesve és szétfolyva, ahogyan a hullások veszélyes játékába lépünk. A kérdés felmerül: szükség van-e e szavakra, amelyek ujjnyomokkal és maszatokkal borítják a fehér csöndet?
Bérdajkaság
A bérdajkaság fogalma felöleli a kordéra rakott lelenc babák és a pólyába bugyolált csöndek világát, ahol az anyák kendőkbe rejtőznek. Az elfojthatatlan, vérfagyasztó csecsemősírás a fülükben rekedt, háttérbe szorítva a meleg szobákban tisztán csillogó tejet, mely nem engedi, hogy a távoli falvakban halálra ítélt, csönddel átitatott pólyákra gondoljanak.
Ahogyan a gyerekeket kordéra rakják, úgy ingóságaik is a múlt súlyát hordozzák magukkal, miközben távoli és tiszta világokban óvatosan csukják be az ajtót a békésen alvó csecsemőkre. A kérdés fájó, hogy mi marad, ha a szavak nem fogják tudni megmenteni a láthatatlan fájdalmaktól a szülőket és gyermekeiket.
Forrás: nepszava.hu/3288266_bakonyi-tanczos-vera-versei