Az Elszigeteltség és a Templomárnyék
A Nagytemplom körüli tér a feszültség és az ellentmondások hazája. Szöllősi Mátyás regényének világában a karakterek sorsa és kapcsolatai lerajzolódnak a szürke és üres térben, ahol a feszültség minden sarokban meghúzódik. A báty gördülékeny beszéde, mely elcsendesedik a távolban, csak hangsúlyozza a magányt, ami a főszereplőt körülveszi. A friss levegő ígérete hamarosan elillan, hiszen a belső feszültség elkerülhetetlenül lecsap.
Az Üresség Valósága
Ahogy a templom mögötti kert felé lépked, a karakter a hűvös, üres utcában egyre jobban tudatosítja a nyugtalanságát. Az emberek, akik talán nem is léteznek, csak illúziók, régi emlékek kísértetei. Miközben a madarak köröznek a templomtorony körül, a főszereplő feszülten figyeli az ismeretlen hívőket, akiknek nyoma sem látszik, és egy hirtelen kiáltás zaja drámaian megtöri a csendet, így idézve elő a gyanú és félelem érzését.
A Rejtélyes Találkozás
A templom kertjében két alak tűnik fel a sötétben, a férfi és nő vitája egyértelművé teszi, hogy valami titkos, akár ijesztő dolog történik a háttérben. A némán beszélő alakok tehetetlenséget tükröznek, a feszültség és a kényszeresség megjelenése a testbeszédükben fejezhető ki. A két figura, akikről szó van, látszólag eltérő szélsőségeket képvisel, mégis kapcsolatuk bonyolult és zavarba ejtő.
Az Éjszaka Sötétje
A cselekvések gyorsan, szinte alig észlelhetően következnek be. „Nem”, „maradj” – a kezek és testek mozgatása, az intimitásra való törekvés egyszerre taszító és vonzó. A templomkert, amely addig csendes társ a félelemhez, most a titkok színhelyévé válik, ahol a beszéd elhal, és a lágy suttogások az események intenzitását fokozzák. A főszereplő, bármennyire is szeretne közelebb menni, egyre inkább eltávolodik attól, amit lát; a helyzet ijesztő irányt vesz, amely fenyegeti a magányt és a szellemi békét.
A Templom Kapujában
A főszereplő kétségei a templom kapujában egyre csak gyűlnek, amikor a hideg fém kilincset meghúzza. Az ajtó nyikorogva megnyílik, felfedve a múlt árnyait és a most múlt előtti titkait. A tömjénfüst illata azonnal magával ragadja, de a gyertyák fénye és a csendes tömeg érzése fojtogató problemaszerű válaszokat sejtet. Lényegében a templom, amely a hit és a béke szimbóluma, egyszerre a feszültség és a szorongás kozmopolita labirintusává válik.
A Reflexiók Tükrében
A sekrestye aprócska volta maradandó hatást gyakorol: önmagához képest a nagyság és az egyszerűség ellentéte. Az ismeretlen ismerősökről való gondolkodás és a múlt tükörbe állítása folytonos feszültséget szül, ahogyan a főszereplő frusztrációja fokozatosan épül, egyre távolibb arcok és emlékek formálják identitását. A pap kérdései, amelyeket ciklikusan ismétel, csak ráerősítenek a fogalomra, miszerint nemcsak a tér, hanem az identitás is folyamatosan alakul és eltűnik, ahogy az ember elmerül a szótlanságban és az ellentétek szorításában.
Forrás: Szöllősi Mátyás: Templomkert (részlet a Fóbia című regény második könyvéből)
Forrás: nepszava.hu/3293904_szollosi-matyas-templomkert-reszlet-a-fobia-cimu-regeny-masodik-konyvebol
