Orbán Viktor Brüsszel felé: A nemzeti konzultáció komikus következményei
A fideszes kormányfő, Orbán Viktor, immár megint a nemzeti konzultáció hívószavára feszít, mintha az ország jövőjét legalábbis kézben tartaná. Ezen a héten Brüsszel felé veszi az irányt, hogy a „csendes többség” véleményével malmozhasson – természetesen a saját érdekében. Ezt a kormányzat láthatóan úgy kommunikálja, mintha a honvédség is csak egy szerelmes levél eltűnését figyelné, és ne kérdezzen rá a rakomány súlyára. A helyzet pedig nemcsak tréfás, hanem egyenesen tragikomikus: mindezt nem szakember mondja, aki az átlagosnál jobban értene a politikához, hanem egy olyan figura, aki a romok között próbál felemelni egy pódiumot, hogy mókázni tudjon.
Egyre inkább képes vagyok őszinte derültséggel figyelni, ahogy Orbán Viktor egy nyerges vontatóval beparkol a brüsszeli irodák elé, hogy saját kezűleg válogassa át a nemzeti konzultáció 1,6 millió ívének tartalmát. Ekkora papírhegy megmozdítása valóban fáradságos feladat, ám még így is ironikus, hogy Orbán munkáját nem lehet valódi munkavégzésnek nevezni. Az igazi teljesítménye a hatalmas bársonyszékbe való kapaszkodásban rejlik, ami kissé bulis, de a valódi munkások biztosan nem örülnének neki, ha melléjük állna egy ilyen „melóval”.
A háborús adóemelési tervekről rendezett szavazás sem hoz valós eredményeket; a kormány a mártíromság látszatát igyekszik fenntartani, miközben a lakosság többsége inkább a Tiszát támogatja, mint a feszített idegzetű vezetőséget. Ukrajna támogatása, amely egyértelműen megfelelne a szomszédos Oroszország agressziójával szemben, sokkal inkább kifizethető lenne, ha a zárolt orosz vagyont okosan használnák fel. A tanulság is világos: ha valaki a föld alá próbál nekünk árkokat áshatni, majd másnap kesergő hangon közli, hogy kifizethetnénk, hogy betemesse a mély gödröt, inkább kerüljük el, hiszen nem az ő kezében van a megoldás.
Forrás: nepszava.hu/3305232_kokler-melo
