Trump adófizetői pénzen népszerűsítette magát, miközben a republikánusok bukhatják a korábban biztos államokat is
Donald Trump amerikai elnök számos kritikát kapott a szövetségi kasszából finanszírozott, kampányjellegű videóira, amelyek költségeit ezentúl egy republikánus SuperPAC fogja állni. Eközben a republikánusok a stabil konzervatív államokban készülhetnek öldöklő harcra, míg a demokraták a liberális államokban gyengültek.
Másfél millió dollárnyi szövetségi forrást, tehát adófizetői pénzt használt fel a Trump-adminisztráció 13, az elnököt dicsőítő videóra. Ezzel kapcsolatban Trump hétfőn a Truth Social felületén kényszerült magyarázkodásra. Állítása szerint a videók a „nagyszerű USA pozitív népszerűsítését” szolgálták. Az elnök kijelentette, hogy ezentúl a MAGA mozgalmában összegyűjtött 400 millió dolláros pénzesládikáját használja majd hasonló kampányvideók finanszírozására. Arra nem adott választ, hogy a már adásba ment klipek összegét miként térítik meg az adófizetőknek. Trump megjegyezte, hogy a kritizált pénzköltés „egy megszokott dolog”, holott korábban ő támadta a „radikális baloldalt”, hogy adófizetői pénzen népszerűsítik programjukat.
A MAGA-forrásokat a november 3-i félidős választásokon induló republikánus jelöltek kampányköltéseire szánják. A szenátusi mandátumokért zajló verseny öt, hagyományosan konzervatív államban is kiélezettnek ígérkezik. Alaszka, Ohio, Iowa, Kansas és Texas az elmúlt 30 évben stabilan konzervatív államok voltak, ám több tényező miatt idén csatatér államokká válhatnak. Ezek közé tartozik Trump rekordalacsony népszerűsége.
A szóban forgó államokat Trump két éve még 11-16 százalékpontos fölénnyel nyerte, amely előny mára elolvadt a megélhetési válság, az iráni háború, a magas benzinár, a vámháború okozta többletköltségek, valamint az agresszív bevándorlási politika eredményeként. Emellett a republikánusok megosztó vagy gyenge jelölteket állítottak, míg a demokraták olyan személyiségeket indítanak, akik képesek mindkét politikai oldal tagjaihoz szólni.
A New York Times/Siena College felmérése szerint az öt államból négyben már a demokrata szenátorjelölt vezet, Kansasben döntetlen az állás. A legnagyobb meglepetést a texasi James Talarico okozhatja. A 37 éves metodista keresztény jelölt korábban általános iskolásokat tanított San Antonióban. Kampányában a szociális érzékenységet és társadalmi felelősségvállalást hirdeti. Kiemelt ügyként kezeli az egészségügyi és gyógyszerköltségek csökkentését, ellenzi az állami oktatásból való pénzkivonást az egyházi magániskolák javára. Ellenfele Ken Paxton texasi államügyész, aki ellen saját pártja indított impeachmenteljárást. Paxton konfrontatív, megosztó figura.
Alaszkában Mary Peltola a demokrata jelölt, aki 2022-ben az első őslakos (Yup’ik) származású képviselőként lépett hivatalba. Programjának középpontjában a gazdasági prosperitás áll. Kiáll a Willow olajfúrási projekt mellett, az utak és kikötők fejlesztése mellett érvel, védi a helyi törzsek jogait az ipari túlhalászással szemben, és támogatja a nők szabad hozzáférését az abortuszhoz. Ellenfele, a hivatalban lévő Dan Sullivan a nemzetbiztonságra és a nagyipari gazdaságfejlesztésre épít.
A demokraták Michiganben, Maine-ben és New Hampshire-ben is nehezebb versenyre kényszerülhetnek. A michigani Abdul El-Sayed fiatal és dinamikus jelölt, népszerű a fiatal és arab közösségek körében, ám Izraellel szembeni kritikus nyilatkozatai elidegeníthetik a mérsékelt külvárosi szavazókat, a republikánusok pedig „szélsőbaloldali” jelöltként keretezik. Maine-ben a demokraták visszaléptettek egy jelöltet szexuális erőszakkal kapcsolatos vádak miatt. Az új induló, Jared Golden népszerű a vidéki konzervatív szavazók körében, de Portland választókerületeiben túl konzervatívnak tartják. Ellenfele a közel harminc éve hivatalban lévő, mérsékelten konzervatív Susan Collins. New Hampshire-ben a demokrata Maggie Goodlander gyenge pontja a washingtoni establishmenthez fűződő családi kötődése: férje Joe Biden korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan. Kérdés, hogy Goodlander a karizma híján meg tudja-e szólítani a független szavazókat.
Az általános kép szerint a Republikánus Párt jelöltjei nagy vereségre készülhetnek, de a demokraták számára is tartogathat kellemetlen meglepetéseket az idei félidős választás. A képviselőházi többséget a republikánusok szinte borítékolhatóan elveszítik, a kérdés az, hogy a demokraták a szenátus irányítását is át tudják-e venni jövő januártól.
