Szia, mentő! – Vészhelyzet Magyarországon
Itt fekszik bent a szülőnk, a szülőhazánk, akinek életünket, nyelvünket köszönhetjük. Még lélegzik, de levegőért kapkod. Ez nem egy szívhez szóló gyerektörténet, hanem a valóság. Az életünkről van szó, és mi, a vonal másik végén állók, akiket aggasztanak az események, nem csak megfigyelők vagyunk, hanem cselekvő részesei ennek a drámának. Rajtunk áll, hogy észrevesszük a veszélyt, és képesek vagyunk-e időben reagálni.
A jelenlegi helyzet súlya jóval meghaladja a megszokott válságokat. A rendszer, amely mindennapjainkat irányítja, romba dönti országunk szellemi, gazdasági és erkölcsi alapjait. A gyermekvédelmi botrányok újabb és újabb leplezése csupán megvilágítja a kormány hazugságait, ami a gyermekek védelméről szól, valójában a társadalom megosztására és a melegek elleni gyűlöletkeltésre irányul. Az új ellenség kijelölése a kormány szándékaival éles ellentétben áll, hiszen mintha a valós problémák elől menekülne.
A kormány, amely éveken át hódolatosan hirdette nacionalista politikáját, most saját hazugságainak áldozatául esik. Az állami szolgáltatások lezüllésének, a gazdaság gyengülésének hátterében a „nemzeti” külpolitika ígéretei állnak, de mit érnek e szavak, ha a kormány cselekedetei ennek ellentmondanak? A korrupció és a közbeszerzések körüli botrányok, mint a Hatvanpusztai ügyek, már senkit sem lepnek meg, de a nemzet védelmére hivatkozás mindennél fontosabbá vált, mintha csak a kormány öncélú érdekeinek védelméről lenne szó.
Az eddigi téveszmékre most új szempontok vetődnek. Orbán Viktor olyan romániai jelöltet támogatott, aki nyíltan magyarellenes kijelentéseivel felborította a kormány eddigi hirdetett politikáját. A kormányvezető csizmájának egy része is meglátszott, ahogy társult a katonatemető magyar sírjaival. Szerencsére a jelölt választási veresége elterelte a figyelmet, de nyomán újabb erkölcsi válságok merülnek fel.
A legnagyobb ellentmondás a határon túli magyar kisebbségekkel szembeni elköteleződései mögött rejlik. A Benes-törvények szlovákiai megreformálása kapcsán a kormány hallgatása egyértelmű; ha a fenyegetés Fico vagy Putyin részéről érkezik, akkor abból állítólag nemzeti szempontból ki kellene állni. De hol van a kormány hangja, amikor a nemzet érdekei forognak kockán?
Orbán naptárja valóban tele van, de ezek az „értekezletek” nem hazánk jövőjét szolgálják, hanem a globalista hatalmakhoz való idomulásról szólnak. Az új amerikai stratégia nyilvánvalóvá teszi, hogy Európa már nem partner, hanem gazdasági rivális, amit a cikkek is hangsúlyoznak. E nagyhatalmak közötti új választóvonalak a kis és közepes országokat teszik ki a legnagyobb veszélynek, és a magyar kormányfőnek kellene védelmébe vennie a szuverenitásunkat.
De mi zajlik a hétköznapokban? Orbán Viktor Trump és Putyin mellett áll, s még eddig sem bocsátotta magát a saját országának szuverenitásába. A legújabb megnyilatkozása szerint nem világos, ki támadott meg kit, Ukrajna orosz inváziója kapcsán. Eközben itthon mindannyian tudjuk, hogy ki támad kit: a saját miniszterelnökünk az, aki a mi függetlenségünket veszélyezteti.
Szia, mentő! Vészhelyzet van.
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
Forrás: nepszava.hu/3305763_szia-mento
