Árva Prédák a Hómezőkön
Az utóbbi hetek és hónapok hírei körül vándorló információk kiborgozása közben próbálom elképzelni, hogyan jut el valaki odáig, hogy rábízott fiatalokat árusítson ki, szexuálisan kihasználjon, verjen és megalázzon. Tanár voltam tizenkét évig, és közel húsz évet diákként töltöttem különféle intézményekben. Mindkét oldal történeteit megéltem, a legszélsőségesebb formáikat. Személyesen tapasztaltam meg a megalázásokat és a gyötrelmeket, ami a fiatalok iskolai életének része lett. Mikor angolból egy hármas hibásan írtam le, és osztálytársaim gúnyolódni kezdtek, megfogadtam, hogy soha többé nem lépek be az iskola kapuján.
Családom ifjabb tagja nemrég középfokú angol nyelvvizsgát tett Magyarországon. Még mindig hallom a tapsvihart, amely akkor zúgott, amikor a tizenöt éves unokahúgom belépett a terembe. Még mindig csodálkozom azon, mennyire tudatosan lépett fel, míg én 27 évesen csak riadtan néztem szét, hogy nem tudom befejezni a diplomámat a nyelvvizsgák hiánya miatt. Számos nyelvet tanultam, de végül egyikről sem tudtam képet alkotni. Hihetetlen frusztrációt éltem meg.
Egyetemi évek alatt, mikor a latin záróvizsgán a 160 főből egyedül elbuktam, a barátom csak nevetett telefonban, amiért éppen én lettem az, akit az osztályvezetés megbuktatott. Ez hozzájárult, hogy még inkább elindult bennem a küzdelem a tanulmányok terén, igaz, nagyon hirtelen lettem szembesítve a saját határaimmal. Unokahúgomnak viszont a nyelvvizsgán egy kemény tanárral kellett szembenéznie, akivel öt perc heves vita után sikerült csak bejutnia. Képzeljük el, ha egy gyengébben felkészült gyerekkel történik mindez. Én is eszembe jutok, amelyet a beszéltemben rejlő túlzott félelemmel keveredik, és úgy érzem, ez az iskolarendszer retorikája a fiatalokkal szemben egy hazugság.
Mindent összegezve, a látott események, a tanárok viselkedése indított el a legmélyebb, kiszolgáltatott érzéseim felé. Például a matektanár, aki a bukásom bejelentésével egyben a személyiségem kritikáját is megfogalmazta előttem. Mindez nemcsak engem, hanem másokat is érintett, akik az elvárásoknak, hogy jól végezzenek, a hatása alatt szenvedtek. Az észlelt bántások, az elutasítások formálták azt a közeg a gyermekek számára, ahol a megalázás és a félelem elérte a csúcspontját.
Az iskolákban a gyerekek gyakran képtelenek helytállni az elvárásoknak, és ennek a következménye, hogy a küzdelmek megerősítik a rendszert, ahol a fiatalokat ért sérelmek csak felerősítik azokat az érzéseket, amelyeket soha nem adtak meg nekik. E helyzet számos rétege világossá tette, miért is van az, hogy emberi érzelmeket lázban tartó külső kompenzációk mellett egyesek még mindig ragadozókká válnak, míg mások áldozatok maradnak.
Az életben látott sérelmek és megalázások formálják a jövő generációját és az oktatási rendszert, amelynek meg kellene tisztelnie a fiatalokat. De a bántás tartalma örök, és sajnos a hatalmi játszmák, félelmek és ellentétek folyamatosan formálják a társadalmat.
A kérdés, hogy e rendszeren belül miért találunk ennyi megrepedést, a megváltoztatás sürgetősége, és az, hogy mért is néznek az emberek szkeptikusan egy-egy ilyen bántásra, hiszen azok, akik jobban érzik magukat e környezetben, nem érezhetik a másik fájdalmát, és ez súlyos bajokra enged következtetni. Végül a fiatalok védtelensége még inkább hangsúlyozza, hogy a rendszer hibája végül ránk fog visszaesni, és megkérdőjelezhetetlen következményekkel fog járni.
Forrás: nepszava.hu/3305884_arva-predak-a-homezokon-akik-korul-vicsorgo-farkasok-hordai-keringenek
