Az Őrület Mocsarában
Mint felelősségteljes szülő, nem tervezem, hogy kisfiam számára bemutatom a kormány legújabb, mesterséges intelligencia által kreált „valóságát”, amely a háború borzalmairól szól. Amennyiben mégis erről szeretnék beszélni neki, akkor Kateyerina Gorgyejeva „Vidd el a gyászom” című könyvét ajánlanám figyelmébe. Ez a mű bátorságról tanúskodva mutatja be az ukrán sorsokat, akik a háború poklát élik át, és megismerhetnénk rajta keresztül a Donbaszban élő oroszok történeteit is. Ezt az embereket, akiket az ukránok árulókként kezelnek, szintén megviselte az „orosz világ” kegyetlensége, ami váratlanul nehezedett rájuk. A könyv által megnyílna a lehetőség a valódi beszélgetésekre, amelyek során rávilágíthatnánk, hogy bár a háború nem kedvez az árnyalatoknak, az igazság mivolta összetett lehet, akárcsak az áldozatok sokfélesége. Mindeközben azonban fontos, hogy világossá váljon Oroszország agresszorként való szerepe. Különösen a szerző által megjelenített kérdések révén tanulhatjuk meg, hogyan őrizhetjük meg méltóságunkat a hazánk ellenében, és hogyan állhatunk ki magunkért és az ártatlanokért.
A propaganda kampányvideót sem gondolom, hogy érdemes lenne megtekinteni, hiszen a gyerekem több olyan kérdésre is választ várna, amelyekre nem tudnék megfelelően reagálni. Például, ki az a magyar apa, akit a lehetséges háborúban lelőnek? Az első válasz talán az ellenség lenne. De ki az ellenség? Az ukránok, akiket a kormány az utóbbi időben szalonképesen gyűlölhetővé tett? Vagy esetleg a brüsszeli hivatalnokok fognak fegyvert ránk? Miért? Ezzel már a zűrzavar és őrület határvonalán egyensúlyozunk. Tehát a kérdés, hogy Putyin Oroszországával harcolunk? Hogy keveredtünk mi a háborúba? A béke érdekében?
Nyilvánvaló, hogy van valami logika ezen a területen, de észre kell vennünk, hogy minél inkább fókuszál a Fidesz a mesterséges intelligenciára, annál inkább eltávolodik az emberi tényezőtől. A kormány nem engedi meg híveinek, hogy a józan eszüket használják, mert ez végül az összes becsapás leleplezését vonná maga után. Kiderülne, hogy azok az emberek, akiket most épp “baloldalinak” titulálnak, valójában egy mérsékelt jobboldali pártnak szándékoznak szavazni, nem pedig háborús konfliktust kereső vérszomjas polgárok.
A videó mögötti logika valójában a háború abszurditását tükrözi, nem pedig bármi mást. A háborúk során a vérontás már csak következmény, az indítékok viszont olyan gondolatok, amelyek letagadják az igazságot mindazoktól, akik nem értenek egyet velük, és elhanyagolják az emberi mivoltukat. Ennek eredményeként alakulhat ki az a légkör, ahol bárki, akit az ellenségnek tekintenek, akár a szomszédját is megölheti. Mindez azonban nehezen filmre vihető, még a mesterséges intelligencia segítségével is. Az uszítás és hergelés, főleg a béke nevében, egyértelműen orwelli gondolatkörbe tartozik, és több évtizedes tapasztalat mutatja, hogy túl sokszor megégettük már magunkat az ilyen típusú politikai retorika miatt. Kivéve persze, ha megjárjuk azt a bátorságot, hogy önállóan gondolkodunk.
