Csúszós Olaj: A Barátság Vezeték Jövője
Immár közel egy hónap telt el azóta, hogy az orosz kőolaj szállítása leállt a Barátság vezetéken, melynek infrastruktúrája súlyosan megsérült az Oroszországból érkező támadások következtében. A magyar kormány, élén vezetőjével, úgy tűnik, hogy a problémát nem a kár helyreállításában, hanem a legtöbb kritikát keltő bejelentések és zsaroló fenyegetések kibocsátásában kívánja kezelni, arra hivatkozva, hogy Ukrajna, akit ebben a helyzetben támadott áldozatnak tekintünk, felelőssé tehető a helyzet miatt.
A média és a politikai diskurzusok folyamatosan sugallják, hogy a károk már helyreállításra kerültek, és a vezeték készségei is rendben vannak. Ez alapján a szállítás elindításának elmaradása kizárólag Ukrajna szándékos rosszindulatára vezethető vissza. Mindez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a szomszédos ország és annak vezetője az utóbbi időszakban a legfőbb bűnbaknak számít a magyar politikai retorikában.
Azonban Orbán és Szijjártó nem veszik figyelembe, hogy az olaj eljuttatásához nem elegendő egy ép vezeték, hiszen számos más technikai tényező is kritikus. Különösen fontosak a hatalmas teljesítményű szivattyúállomások, amelyek folyamatosan több megawattnyi villamos energia felhasználását igénylik. Ez az energia általában elegendő lenne több ezer lakás ellátására, ám sok esetben ezek a lakások sötétség és hideg miatt üresen állnak, mivel a lakók kénytelenek elhagyni őket.
Az orosz erők kifejezett célja az ukrán energiarendszer lebontása, és az eddigi támadások következtében szinte minden jelentős erőmű Ukrajnában megsérült. A villamosenergia-ellátás stabilitása már régóta nem biztosított, és a fizika törvényei alapján az energia áramlása nem függ a politikai döntésektől. Ezen okból kifolyólag a Barátság vezetékhez kapcsolódó szivattyúállomások energiaellátása sincs garanciák között, a dízelgenerátorok csak átmeneti megoldást jelentenek a helyzetre.
Érdekes módon soha nem hallottunk arról, hogy a magyar kormány kérte volna orosz partnereitől, hogy legalább a vezeték ellátási területén ne bombázzák azt az infrastruktúrát, amely elengedhetetlen a kőolaj újraindításához.
A politika viszont úgy tűnik, hogy a fizikai valóságot felülírja. Az Energiabiztonsági Tanács legutóbbi ülése után is hangsúlyozták, hogy az ukrán helyzet miatt eltekintünk az áramexport leállításától, hiszen az ukrán energiahálózat része az egységes európai villamosenergia-rendszernek. Ennek megszakítása kiterjedt problémákat okozhat, ez pedig a politikai érdekeket környezetbe helyezve a kárpátaljai magyarok védelme helyett inkább a hatalmi játéknak tűnik.
A kormány hozzáállása az Adria vezetéken történő szállításhoz is kérdéseket vet fel. Az a vezeték, amelynek létéről korábban letagadtunk, ma a szükséges kapacitás kérdésével küzd. A tesztek eredményeit kétségesek tartanak, és a teljesítmény teszteléséhez nagy mennyiségű tengeri szállítású kőolajat kellene rendelni, amellyel eddig a MOL nem élt. Most, talán, elérkezett az igazság pillanata.
Mindeközben a külügyminiszter nem járt a közeli Zágrábban, hogy tárgyalásokat folytasson a vitás kérdésekről, hanem inkább fenyegetésekkel próbálja érvényesíteni magát. Kérdés, hogy a horvát gazdasági miniszter megfogalmazása – miszerint „az egész a pénzről szól” – mennyire tükrözi a valóságot, hiszen az orosz kőolaj tényleg harminc százalékkal olcsóbb a világpiaci áron, így a MOL extraprofitjáért folytatott harc egyfajta érdekütközést tükröz.
A MOL termékeinek ára a versenypiaci árképzés mintájára alakul, ami azt jelenti, hogy míg Magyarországon az orosz olaj rendkívül olcsón érhető el, a környező országok esetében ennek ára magasabb a szankciók miatt. Ebből következően a MOL extraprofitja addig tart, amíg az orosz termelőket alacsony árakra kényszerítik. A szankciók várhatóan előnyösebbek a kormány számára mindaddig, amíg Magyarország a kivétel alá tartozik.
Végül érdemes megemlíteni más városokat, mint Schwedt, Plock, Králupy, Pardubice és Burgasz, ahol olyan olajfinomítók működnek, amelyeket szintén orosz kőolaj feldolgozására alakítottak ki, azonban ők már sikerrel túllépték az orosz alapanyagok használatát. Míg náluk a kérdést már megoldották, addig a MOL és Magyarország még nem találta meg a választ a problémáira.
Lehetséges, hogy a Barátság vezetékkel kapcsolatos problémák mögött politikai szándék áll, de ami biztos: az orosz kártétele az ukrán energiahálózaton. Minél inkább politikai síkra terelnek egy alapvetően technikai problémát, annál kisebb az esélye a hatékony megoldásnak.
Szijjártó már korábban utalt arra, hogy az ezerforintos benzinár is a jövőben reális lehetőség, ami azt tükrözi, hogy a „versenypiaci árképzés” csak addig működik, amíg olcsó orosz nyersanyagot használunk. Az olajpiac volatilitása pedig sok kormányt próbára tett már a múltban.
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
