ROHANUNK VAGY NEM ROHANUNK?
A világháborúk kezdetének pontos meghatározása sosem volt egyszerű feladat. Az iskolai tanok szerint a második világháború 1939. szeptember 1-jén indult, amikor Németország megtámadta Lengyelországot. Ezzel szemben vannak olyan történészek, akik már 1937-re, Japán Kínában végrehajtott inváziójára, vagy akár az 1936-os spanyol polgárháborúra vezetik vissza a konfliktus kezdetét. Az első világháború hivatalosan 1914. júliusában vette kezdetét, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, de előtte többéves feszültség és konfliktus formálta a Balkánt. A jelen helyzetértékelésekor Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke is hangsúlyozta a közelgő harmadik világháború lehetőségét, amelyről a BBC-nek beszélt.
Felmerül a kérdés, hogy esetleg már most is egy új globális konfliktus kellős közepén vagyunk. Oroszország nem lokalizálja az ukrajnai eseményeket csupán helyi háborúként; a helyzet arcát az is tükrözi, hogy Varsóban gyújtogatásokat végeznek, a Balti-tengeren internetkábeleket rongálnak, és drónokat reptetnek a katonai támaszpontok fölött. Az orosz fél gazdasága és társadalmi struktúrája háborús üzemmódra áll, folyamatosan zavarva a NATO-tagállamok légi forgalmát, míg a területi betörésről és atomfenyegetésekről is beszél. Javier Zelenszkij által említett 2022. február 24. dátum a jövő történészei számára vitatott kérdés lehet: ez volna a valódi kezdet, vagy már a 2014 eleji események, mint a Krím annexiója is beleszámítanak az új világégésbe?
A harmadik világháborúhoz egy sokszereplős katonai konfliktus szükséges, amelynek jelenleg csak lebegő lehetősége áll fenn. A helyzet komolyságát nem szabad alábecsülni, de van remény, hogy egy kis szerencsével és jelentős anyagi áldozatok árán elkerülhető a legrosszabb. Jelen pillanatban Oroszország anyagi forrásai, ipari kapacitása, katonai létszáma és fegyverzete elmarad a NATO-tól; sőt, Ukrajna támogatása még tovább növeli a szövetség esélyeit. A Putyin által vezetett Oroszország számára egy hagyományos háború elvesztése katasztrofális következményekkel járhat, ami akár a hatalmának megingását is magával hozhatja. Bármennyire is megosztó figura, az biztos, hogy Putyin igyekszik észérvekkel döntéseket hozni, ami mégis reménykeltő lehet a nemzetközi közösség számára.
Putyin stratégiai célja nem feltétlenül a harctéri győzelem, sokkal inkább szeretné, ha a liberális demokráciák helyett nacionalista, szélsőjobboldali pártok kerülnek hatalomra Európában. Francia- és Németországban politikai átrendeződés történhet, ahol a Trump-éra stílusú vagy Orbán Viktorhoz hasonló szélsőséges politikai erők előretörése esetén Moszkva stratégiai előnyhöz juthat. Ezt a tervet azonban már a 2026-os magyar választásokból, valamint az amerikai választásokból származó eredmények is megnehezíthetik.
Zelenszkij pesszimista, ám nem alaptalan nézetei a globális helyzet átlátásához szükséges figyelmet nyújtanak. Az ötletek és elképzelések folytatása árnyaltabbá teheti a jövőbeli konfliktusokat, ugyanakkor a kőolajárak változása, vagy egy irányuló amerikai hadjárat Irán ellen érintett országainak száma kérdéses. Ezen kihívások közepette Kínának és az Egyesült Államoknak is mérlegelnie kell a Tajvannal kapcsolatos konfliktus következményeit. Mindazonáltal az Egyesült Államok katonai és gazdasági hatalmának megkerülhetetlensége abból a szempontból vált nyilvánvalóvá, hogy világháború csak úgy alakulhat ki, ha Washingtonban lényeges számítási hibákat vétik.
