Túlélni mindent – Monodrámák Bíró Krisztával és Zeck Juliannával
Két kiemelkedő színésznő, két író és két monodráma egy színpadon. Az Örkény Színházban bemutatott Ostromdressz című darabban a női szereplő a háború és a zsidóüldözés rettenetét éli át, miközben erős életben maradási vágy hajtja, valamint a rábízott gyermekek iránti felelőssége tartja életben. Ezzel szemben az Orlai Produkció égisze alatt futó Hosszú virágzás című monodráma középpontjában egy nő áll, aki rettenetesen vágyik az anyaságra, de meddőnek nyilvánították. Ez a gyász és az életével való szembenézés vágya köti össze a történetét. A két drámaszerzővel, Bíró Krisztával és Zeck Juliannával beszélgettünk az írás és játékszín kapcsolatáról.
Az írásra történő terelés
Zeck Julianna elárulja, soha nem gondolta volna, hogy író lesz. Míg pályázatot írtak férjével, Kovács Andrással az NKA-hoz, és támogatták egy monodráma színpadra állítását, végül ő kényszerült megírni a darabot, amit dühből alkotott meg. Így született meg a Hosszú virágzás. Ez az élmény felkeltette az érdeklődését az írás iránt, amihez később drámaírást is tanult a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen.
Bíró Kriszta viszont már gyermekkorában elkezdte az írást; nyolcéves korában átírta a Figaró házasságát az Operamesék címmel, mert a történet nem volt elég romantikus számára. Gimnazista korában iskolaújságot írt, és rengeteg szerelmes levelet fogalmazott meg különböző személyeknek. Öt éves korától színész szeretett volna lenni, és az írás úgy lépett be az életébe, hogy egy megnyert pályázat révén forgatókönyvet írt, amit végül kisregénnyé alakított.
Színészi tapasztalat és írás kapcsolata
Amikor arról beszélünk, hogy a színészi tudás mennyire segíti az írást, Zeck Julianna kiemeli, hogy a szerepekbe való belehelyezkedés már írói készség, azonban az írásnál egy komplex világot kell felépíteni. A színésznőként végzett munka segít a praktikusabb megközelítésben, de írás közben nem létezik színészként. Bíró Krisztának viszont éppen az a tapasztalata, hogy az írás során mindig észben kell tartania, ki fogja eljátszani a szerepet, így tudja a szöveget a színész hangjára formálni.
A monodráma kihívásai
A monodráma formátum sajátos kihívásokat rejt. Számukra mindkettő jelentős nehézségekkel bír, melyek szakmai elgondolásaik alapján merőben eltérnek. Színészként sokan elutasítják a monodrámákat, mivel véleményük szerint ezek nem igazi színház. Bíró Kriszta például egy napló alapú szöveget is színpadra álmodott, amely a második világháború idején játszódik, tehát egy valós személy, Kassai Margit történetét meséli el a saját tapasztalatai tükrében.
Humor és sodródás a túlélés érdekében
A darabok közös szála a túlélés. A Hosszú virágzásban a női főszereplő egy meddőségi diagnózisa által végigmegy a gyász folyamatán, míg az Ostromdressz a háború és üldöztetés miatt felerősíti a fizikai és lelki túlélés küzdelmét. Mindkettő történetben visszatérően megjelenik a humor, amely segít átvészelni a nehéz pillanatokat, miközben a sodródás új lehetőségeket kínál az önismerethez.
Témák, tabuk és társadalmi nyomás
Zeck Julianna a Hosszú virágzás kapcsán hangsúlyozza a női sorsokat és tabusított témákat, mint például a meddőséget és a szexuális függőséget. Kiemeli, hogy fontos a társadalmi nyomás, ami az anyaság köré épül, és a női lét szempontjából nemcsak az anya szerepe jelent értéket. A szexuális függőséget pedig nemcsak a női, hanem a társadalmi megítélés nehezíti meg.
Jövőbeli írói tervek
Mindkét drámaíró az írás jövőjéről is beszél. Zeck Julianna éppen egy regényen dolgozik, amely négy éve kezdődött, míg Bíró Kriszta egy új dráma írásával foglalkozik, amely októberben debütál az Örkény Színházban. Ezt követően tervezett egy regényt, amely Fehér Lili színésznőről szól, akinek izgalmas és nehezen megismert életéről gyűjt adatokat.
