Holokauszttörténetek a Múlt Tükrében
2026. március 26-án, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Hűvösvölgyi úti épületében, mely egykor Márkus Emília színésznő villájaként szolgált a második világháború alatt, zajlott a Sziklainé Lengyel Zsófia könyvének bemutatója. A rendezvényt Reményi Annamária moderálta, közreműködtek Hárs Gábor holokauszttúlélő, diplomata és író, valamint Sziklainé Lengyel Zsófia. A könyv különleges történetei a holokauszt hétköznapi tárgyaival, mint például a szardíniakonzerv, a bejgli, a káposztaleves és a héjában sült krumpli, idézik meg a múlt drámáit.
A kötet 88 története a holokauszttúlélők, valamint az embermentőkről szóló visszaemlékezést rögzíti, ahol minden ötödik cím élelmiszerhez kötődik, ami szimbolikusan utal az időszak éhezésére és szenvedéseire. Sziklainé Lengyel Zsófia, aki korábban vállalati belső kommunikációs munkát végzett, a saját történetek rögzítésére specializálódott, és kiemelte, hogy gyermekként a zsidó gimnázium, a mai ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola falai között tanult. Érdeklődése a holokauszttörténetek iránt az épület történetéből fakadt, ahol 2700 zsidó életét mentette meg Ocskay László.
A könyvet nemcsak a múlt, hanem az egyéni és közösségi emlékezet megőrzésének fontosságáról is beszél, hiszen a kötetben több túlélő szólal meg, köztük David Gurt, aki a kötet „Hat bőrönd” című fejezetének főszereplője, és aki a jeruzsálemi szállodában osztotta meg emlékeit a fiatalokkal. Szigorú titoktartással több történetet is megosztanak, amelyek a túlélés pillanatait idézik, még akkor is, ha a beszélők közül sokan az életüket így is veszélybe sodorják.
A bemutatón elhangzott, hogy a múlt emlékezete nem csupán fájdalmas, hanem tanulságos is; Reményi Annamária különös figyelmet hívott fel arra, hogy minden ember számára mindig van választási lehetősége, bármily nehezek is a körülmények. Az eseménysorozat zárásaként idézett történetek arra emlékeztetnek, hogy a segítő szándék és az emberség a legnehezebb időkben is megnyilvánulhat. Mihály András zeneszerző története, amelyben az éhség ellenére jóságos cselekedetek történnek, különösen megindító volt, bemutatva, hogy a kedvesség és az önfeláldozás micsoda erővel bírhat a sötét időszakban.
A könyv bemutatott hősei, akik bújtatták az üldözötteket, újraértelmezik a hős fogalmát. Jelenlétük és tetteik emlékeztetnek bennünket, hogy az emberi együttérzés sosem maradhat csendben és láthatatlanul. A holokauszttúlsó túlélők és embermentők történetei kincsekké formálják a múlt fájdalmait, és ma, a jövő érdekében, állítanak tükröt a társadalom elé. Korte István, a könyv egyik szereplője által megörökített Michelangelo Mózes szobor, mely a német megszállás alatt is változatlanul állt, a múlt és a jelen közötti párbeszéd fontosságát szimbolizálja.
A könyv a BookLab Kiadónál jelent meg, és mindazok számára emléket állít, akik a holokauszt idején bátorságukkal, emberségükkel és áldozataikkal példát mutattak a jövő generációk számára.
