A gyógyítás első lépései
Az írásban az ellenzék győzelmét tételezem fel, egy olyan jövőt vázolva fel, ahol a jelenlegi politikai helyzet megváltozik. Nem kívánok mélyen belemerülni a kétharmad kérdésébe, de határozottan remélem, hogy eljön az idő, amikor lehetőség nyílik egy új alkotmány tervezetének megvitatására. A jelenlegi hadiállapot mindenképpen szükségessé teszi ezt, hiszen alapvető célunk, hogy kiürítsük a hatalom sötét bunkerjeit a NER rendszeréből, és helyüket olyan emberek töltsék be, akik valóban elkötelezettek a demokratikus értékek mellett.
A tét azonban jóval nagyobb annál, mint hogy csupán a jogi kereteket alakítsuk át. Feles többséggel is úgy kell kormányoznunk, mintha már egy korszerű alkotmányunk lenne, olyan alapelvekkel, amelyek egy normális, kiegyensúlyozott, polgári társadalom megteremtését segítik elő. Nem szabad, hogy a Tisza-kormány pusztán a jelenlegi helyzetünk katasztrófáját kezelje, amit a NER teremtett meg, hanem innovatív megoldásokra van szükség, amelyek valós problémákra adnak választ.
Az ország romos lelkületének és állagának helyreállítása fokozatosan, tudatos állami fellépéssel érhető el. Az állami feladatok ellátása jelenleg nem kielégítő, a szükséges intézkedések jelentős forrást igényelnek, és a szavazók közérzetét az évtizedes hanyagság és sikkasztás nem jelenti, amit azonnali megoldásokkal szeretnének orvosolni. A Tisza-kormánynak tehát közel kell kerülnie a valódi lehetőségekhez, nem hagyhatja figyelmen kívül támogatói várakozásait sem.
Az intézmények nem csupán felújításra és takarításra szorulnak: sürgetőbb az oktatási, szociális és egészségügyi hálózatok fenntartható működési és finanszírozási rendszereinek bevezetése. A jelenlegi helyzet továbbra is elfogadhatatlan, hiszen az intézmények állapota romlik, az általuk végzett intézkedések sok esetben kontraproduktívak, és ha beletörődünk, az politikai öngyilkosságnak számít. Az állampolgárok lelki jóléte egyértelműen a közigazgatás racionalizálásán múlik.
Különösen fontos, hogy a tisztviselők tömegeit hozzá szoktassuk a digitalizáció mindennapos alkalmazásához, a méltányos és gyors ügyintézéshez. Elengedhetetlen a bürokrácia öncélú és agresszív elemeinek csökkentése. A kisadók és illetékek, amelyek súlyosan befolyásolják az ügyfelek életét, a lehető leghatékonyabban kezelendők. Nem engedhetjük, hogy az államigazgatás az ügyfelek idejét és tűrőképességét emésztse fel, csak a közigazgatásra fókuszálva.
Magyarország sajnos kimaradt a közelmúlt gazdasági aranykorából, míg más országok az ezt megelőző időszakot okosan kihasználva fejlődtek. A NER az EU támogatások és jelentős extrabevételek révén gazdagodott, dicsőségük bukását jelzi, hogy a lakosság számára sok esetben csak túlságosan drága és törékeny fejlesztések valósulnak meg. A városi utak jelenlegi helyzete kritikán aluli, a kátyúk csak mélyülnek, miközben az állampolgárok nem látnak más megoldást, mint a látható eredményeket. Az igazi tolvajt nem csak a pénz eltűnése, hanem a közvetítő közigazgatás állapotai is megmutatják.
A kommunikációs szempont se méltatlanul figyelmen kívül hagyható. A NER alatt sokan kényszerültek arra, hogy visszahúzódjanak, mesterséges fenyegetésekkel manipulálva a közvéleményt. Míg Orbán és az általa helyzetbe hozott elit valóban gazdagodnak, addig a hatásaik és a manipulációknak kitett társadalom elkedvetlenedik. Az állampolgárok többsége a világot fekete és fehér valóságra képes csak projektálni, elveszítve érzékenységüket a fokozatok és a képzeletbeli árnyalatok iránt.
A színek és fokozatok érzékelésének helyreállítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy időigényes, de szükséges programokat valósíthassunk meg, ezzel mozgósítva az állampolgárokat egy párbeszéd létrehozására a közvéleményben. Ehhez az iskolákból, önkormányzatokból, civil szervezetekből és a médiából megújulásra lesz szükség. A média emellett kulcsszerepet játszik abban, hogy a valóságot közvetítse, illetve hogy elérje a sokszínű kommunikációt, amely hozzájárul a társadalom kreatív szelleméhez.
Hiányzik azonban a megbízható és szakszerű hírműsorok ismerete, hiszen a manipulatív, hazug kommunikáció a közönséget elidegeníti a mindennapi eseményektől. Ebből fakad a lehetőség, hogy a média fokozatosan, de módszeresen elemezheti a NER működését, kiderítve a botrányokat, amelyek már régóta témát jelentenek. Kérdések merülnek fel az MNB működéséről, kereskedelmi kapcsolatokkal és az állami forrással gazdagodó szereplőkről, mint Mészáros Lőrinc, vagy a közlekedésre szánt milliárdok felhasználásáról. Meg kell értenünk, hogy a közérdeket szolgáló tájékoztatás elengedhetetlen, és ezeket a szálakat meg kell rajzolnunk.
Ha a Tisza-kormány győzelmet arat, helytálló és kötelessége lesz a valóságot felfaló kommunikációs fekete lyukat felszámolnia. Javaslom, hogy minden héten mutassanak be egy nagy botrányt, hiszen a sorozatos események mindig izgalmasabbá teszik a politikai diskurzust és közérdeklődést generálnak. A társadalom talán ebben a folyamatban tanulhat meg valóban reagálni a problémákra.
A szerző közgazdász.
