A MÁSODIK ŰRVERSENY KEZDETE
A Szovjetunió hanyatlásának korai jelei között található a Lajka kutya útja, majd Jurij Gagarin földkörüli utazása, melyek az űrverseny alatt megjelenő szovjet dicsőség ékes példái voltak. Évtizedeken át tartó, kíméletlen küzdelem zajlott a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a tudományos és katonai szempontból rendkívül fontos kozmikus dominancia elnyeréséért, amely végül űrháborúvá fajult. Jelenleg, a világhatalmak közötti erőviszonyok drámai átalakulásának tükrében, elindult a második űrverseny az amerikai Artemis II. űrhajó Hold körüli expedíciójával, amelynek első éveiben meglepő módon egyetlen orosz résztvevő sincs a színen. Helyette Kína tűnik fel mint új kihívó.
Az Egyesült Államok a Holdon kíván fennmaradó infrastruktúrát kiépíteni, egy nukleáris energiával működő állandó támaszpont létrehozásával, amelynek célja, hogy a világűr további felfedezését támogassa. E célból félévente indítana amerikai űrhajókat a floridai Cape Canaveralból, viszonylag sok űrhajóssal a fedélzetükön. Barack Obama korábbi amerikai elnök 2012-re ígérte az első Mars-utazást, ami a program ambícióit tükrözi.
Ez a program nem csupán a tudományos szempontokat emeli ki, hiszen a Föld túlnépesedése, klímaváltozás és a Covid-járványok sorozata rávilágított arra, hogy az emberiségnek sürgetően lépéseket kell tennie túlélésének biztosítása érdekében. Elképzelhető, hogy egy olyan időpontban, amely még most beláthatatlannak tűnik, el kell hagynunk a Földet, amelyen felnőttünk, és amelyhez eddig a természet erőivel küzdve ragaszkodtunk. Az ember, ha a Holdra vagy a Marsra költözik, nem változik meg alapvetően; a világmindenség továbbra is végtelen és kiismerhetetlen marad, függetlenül attól, hogy hol terjeszkedik.
Az emberiség gyarlósága sem csökken azáltal, hogy saját intelligenciáját a mesterséges intelligencia segítségével igyekszik kiegészíteni.
A kínai válasz az amerikai űrprogramra, amelynek keretében 2030-ra egy kínai űrhajós is a Holdra lép, és egy nukleáris hajtású kínai támaszpont felállítása is tervbe van véve, a politikai célok mellett kétségtelenül tudományos szándékokat is képvisel.
A kínai űrhajós holdsétája több mint hatvan évvel késlekedik, és ez már nem akkora mérföldkő az emberiség számára, hiszen Neil Armstrong ezt már 1969-ben sikeresen végrehajtotta.
A Kína által sürgetett űrprogram a The New York Times szerint egy új űrverseny kezdetének a jelét mutatja, hiszen a megváltozott geopolitikai helyzet gyorsíthatja az űrkutatás fejlődését is. Valóban, ez a gyorsulás várható, de a jelenlegi földi geopolitikai kontextusban fontos figyelembe venni azt is, hogy az űrversenyből korábban már kialakult űrháború.
A cikkben megjelenő nézetek nem tükrözik feltétlenül a kiadó hivatalos álláspontját. A szerkesztőség fenntartja a jogot a benyújtott írások szerkesztésére és rövidítésére.
