KOMMUNIKÁCIÓVAL A TUDOMÁNYÉRT
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) május 5-én tisztújító közgyűlést tart, mivel az Elnökség mandátuma az elmúlt két ciklus után lejárt. A választást előkészítő jelölőbizottság – amit sokan diktatórikus irányításúnak tartanak – drámai módon figyelmen kívül hagyja az akadémikusok véleményét. Ennek ellenére az új elnök- és alelnökjelöltek között találhatóak olyan kiemelkedő tudósok, akiktől joggal várhatjuk az Akadémia újjászületését. De mit is remélhetünk az új elnökségtől, mi, akadémikusok?
Elsődlegesen azt várjuk, hogy az Akadémia ne váljon az új kormány ideológiai ellenzékévé. A Tisza Párt 2026. február 7-én kiadott programkötete, „A működő és emberséges Magyarország alapjai”, több mint 240 oldalon hangsúlyozza, hogy „Megtisztítjuk az egyetemeket és felsőoktatási intézményeket a politikai kinevezettektől, és visszaállítjuk az akadémiai autonómiát.” Az oktatás és kutatás vezetői pozícióinak betöltése szakmai teljesítményhez kell, hogy kapcsolódjon, és nem politikai kötődésekhez. Az Akadémia és az állami kutatóhálózat önállóságának csökkenése aggasztó, hiszen a kutatóintézetek sorsa és vagyona egyre inkább vitatottá válik, és a központosítási akciók folytatódnak.
Másodsorban szeretnénk, ha az új elnökség elismerné az akadémikusokat és az MTA doktorait, mint egy tudományalkotó közösséget. Az Akadémia feladata a tudomány népszerűsítése, valamint a kapcsolatfelvétel a művelt nagyközönséggel, hogy igazság szerint a nemzet „tudományos tanácsadójává” válhasson. John Dewey 1916-ban megjelent „Demokrácia és művelődés” című munkájában így fogalmazott: „minden kommunikáció oktató-nevelő hatású.” Ezt figyelembe véve, az MTA tagjai és doktorai közötti informális szakmai beszélgetések során rendszeresen új tudományos felismerések születnek.
A jelenlegi elnök és a tisztújító közgyűlés előkészítését végző jelölőbizottság határozata szerint az új elnökség megválasztása kizárólag személyes jelenléttel zajlik. Ez azt jelenti, hogy azok az akadémikusok és nem-akadémikus tagok, akik május 5-én bármilyen okból nem tudnak jelen lenni az Akadémia székházában, nem vehetnek részt a választáson. Pedig az MTA már régóta rendelkezik a technikai felszereltséggel a valós idejű titkos online szavazáshoz. Az internettől való elzárkózás különösen nevetséges, amikor a mesterséges intelligencia kérdése a tudományos diskurzus középpontjába került. Az új elnöknek kétségtelenül egy olyan kiváló személyiségnek kell lennie, aki kiemelkedő tudományos témákkal foglalkozik.
A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA FILOZÓFIAI KIHÍVÁSAI
A mesterséges intelligencia (MI) a tudományos párbeszéd egyik legfontosabb kérdésévé vált, egyben filozófiai szempontból is átfogó problémakört képez. Miközben a különböző tudományágak egyre inkább széttagolódnak, a filozófia feladata, hogy egységes tudásképviseletet biztosítson a mindennapi ember számára. Az MI-ről való egységes tudás közvetítése azonban hatalmas kihívás. Én magam először Wittgenstein és a gépi intelligencia kérdéseivel foglalkoztam, amelyet 1989-ben a „Keresztút” című kötetemben publikáltam. Most, 2026 őszén, a „Bevezetés a mesterséges intelligencia filozófiájába” című kurzust tarthatom a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Doktori Iskolájának keretein belül, hála a Szécsi Gábor dékán által biztosított támogatásnak.
Bár nem vagyok a mesterséges intelligencia szakértője, a nagy nyelvi modellek (LLM) működését részben értem, egyelőre még sokat kell tanulnom a mesterséges neurális hálózatokról. Nagy megtiszteltetés ért, hogy négy akadémikustársam, valódi szakértők a témában, készséggel részt vesznek az órák anyagában. Pléh Csaba nyelvész-pszichológus, Csépe Valéria kognitív pszichológus és idegtudományi kutató, Szegedy Balázs matematikus, valamint Szathmáry Eörs evolúciókutató mind-mind fontos hozzájárulásokat nyújtanak az MI különböző aspektusaihoz a kurzus során.
A fentiekben említett akadémiai diskurzus, ahol az akadémikusok egymás közti szakmai kommunikációja tudományalkotó tevékenységként működik, érzésem szerint kiválóan példázza a kurzus célját. Ez a téma kiemelkedő fontossággal bír, és az interdiszciplináris együttműködés elősegítése elengedhetetlen a tudományos közéletben. A természetes józan ész diadala a zárt, megalkuvó megoldások felett elengedhetetlen ahhoz, hogy a tudomány tisztán és nyitottan fejlődhessen.
