A Változás Kínjai: A Fidesz Új Kihívásai
Jelenleg a Fidesz utóhad képzelete erősen korlátozott. A választások után, amelyek a párt számára kedvezőtlenül alakultak, a megújulást hirdető politikai elit igyekezett serkenteni a fantáziát, ám a stílusuk nem mutatott valós változást. Gulyás Gergely békülékeny megszólalásai ellenére a kulturáltabb hangnem még távol van. Az efféle kijelentések, mint Kiszelly Zoltán szava, miszerint „a Tisza Párt egy lufi”, vagy Borvendég Zsuzsanna megjegyzése, amely a parlamenti gyermekkórus szerepeltetését „politikai pedofíliának” nevezi, inkább a hülyeség határát súrolják, mintsem értékes politikai gondolatokat tükröznének.
A távozó kormány propagandistái továbbra is a „poloska kormány” ellen uszítanak és híveiknek arról mesélnek, hogy a vereséget az ellenzék gyűlöletkeltése és a választási kampány hibái okozták. Orbán Viktor, a valóságérzékétől teljesen elszakadva, igyekszik lelket önteni a visszamaradt támogatóiba azzal, hogy kormánya a „legjobbn kívül” a legjobbnak minősíti az ország utolsó száz évének történéseit, ami széleskörű vitát generál.
Mivel a hatalomtechnikai döntések racionális oldalai is érezhetőek az új ellenzék körében, például Sulyok Tamás és más magas állami vezetők esetében, akiket a győztesek a bukott párt elvtelen kiszolgálásával vádoltak, megfigyelhető, hogy nem lépnek vissza a politikai színtérről. A Fidesz játékába így került az új ellenzék, amelynek e vezetők eltávolítása nem történhet meg másként, mint az őket hatalomra ültető, nem demokratikus eszközökkel, mint például a kétharmados törvények és alkotmánymódosítások révén. Ez a helyzet a másik oldal számára propagandaelőnyt jelent, és arra utal, hogy lett volna bölcsebb megoldás, ha az új politikai tábor egyes Fidesz-tagokat lényegében sértett „béna kacsaként” hagyja sajátos pozícióikban.
A változásért folytatott küzdelem, a Fidesz diktatórikus módszereitől való megszabadulás kihívásai nemcsak a vesztes oldalon vannak jelen. Magyar Péter, az új miniszterelnök, első sajtótájékoztatóján már azokon, az új kormány érdekeihez húzó médiumokkal kellett szembenéznie, akik jóval több kérdést intézhettek hozzá, mint az előző sajtótájékoztatón. Az új kormányfő nem változtat eddigi, olykor humorral fűszerezett, de gyakran fölöslegesen agresszív kommunikációs stílusán.
Bár a legújabb közvélemény-kutatási számok még őt igazolják, ez újabb célpontot biztosít a politikai agresszió számára. Ezek ugyan még nem véglegesen megerősített tendenciák, azonban a következő sajtótájékoztatók már mutathatják, hogy az új ellenzék egyre aktívabbá válik. E változás lehetőségei, melyek a közélet, a barátságosabb, őszintébb kommunikáció javulására összpontosítanak, csalódottak lehetnek, hiszen a kormányváltás utáni remények a közélet megújulására, a tömegek hangulatának és elvárásainak felélesztésére eddig nem a kívánt irányba haladnak.
Az egészséges politikai légkör és színvonalas közbeszéd elengedhetetlen azért, hogy a társadalmi megbékélés és a gazdasági fellendülés sikeresen megvalósulhasson. Az ország prosperitásához nem elegendők csupán az akarat, szakértelem, pénz és szerencse; a közélet minősége és a viták szintje döntő tényezők az élhető jövő megteremtésében.
