Társberlet Gruevszkivel: Orbán Viktor jövője a populizmus árnyékában
Az elhasználódott populista politikusok szerepe a politikai színpadon gyakran kritikák kereszttüzébe kerül. Az elterjedt kifejezés, mely szerint a populista vezetők „tüskékként” jelennek meg a közéletben, éppen annyira találó, mint amennyire eltéríti a figyelmet valós szerepükről. Abban a pillanatban, amikor egy ilyen politikai figura elveszíti a hatalmát, letartóztatásától kezdve mindenféle előjogai jogfosztásáig, érdektelenné válik, hiszen már senki sem kívánja azt a „fát”, amely évezredek óta csak belénk fúródott.
Gruevszki példája jól illusztrálja ezt a dinamikát. Észak-Macedóniát évtizedekig irányító politikai szereplő, aki a Putyin által támogatott politikai rendszer trónján ülve látszott mindenek felett állónak, 2016-os bukását követően gyorsan eltűnt a színről. Az orosz befolyás fokozatos visszaszorulásával a nyugati orientáció felé haladó országban Gruevszki nemcsak politikai tőkéjét, hanem a relevanciáját is elvesztette, hasonlóan ahhoz, ahogy egy zümmögő szúnyog zavaró tényezővé válik a nyugodt vízparton.
Aztán jött a meglepő fordulat: Gruevszki rejtélyes módon elhagyta az országot, és Magyarországra menekült, ahol Eddig semleges statisztaként pozicionálta magát Putyin európai játékában. Budapest egyfajta menedékként szolgált számára, ahol távol a Macedón hatóságok figyelmétől, politikai és jogi problémáival együtt élhette mindennapjait.
Orbán Viktor sorsa különös párhuzamokat mutat Gruevszkival. A legutóbbi választások eredményei alapján világossá vált, hogy Magyarország iránya megváltozott, lelépve az orosz befolyás öleléséből, és a Nyugat felé kanyarodva. Az orosz kollaboráció nagy kockázatot jelentett a Kreml számára, így Orbán politikai stratégiái is megkérdőjeleződnek a nemzetközi politikai játékban.
Orbán, akit a nyugati világ nem fogad el, immáron nem tekinthető hasznos szövetségesnek. A „gyurcsányi” szerepkör, amelybe a jövőbeli kormányzati struktúrák állíthatnák, inkább nevetséges karakterré degradálja, akinek megítélése mind a hazai, mind a nemzetközi közéletben egyre csorbább tud lenni. Amennyiben bírósági eljárás indulna ellene a famosas aranykonvoj ügye kapcsán, akkor Orbán bármennyire is a mártírság irányába haladna, csökkenne a köznapi elfogadhatósága, mivel saját hívei körében is aggodalmat kelthetne egy ilyen hirtelen átalakulás.
Ha Orbán vezetői szerepe valóban annyira ingatag, mint amennyire spekulálható, akkor abszolút elképzelhető, hogy politikai karrierjének végső soron hasonló úton kellene továbbhaladnia, mint Gruevszkinek: a zöldhatár átlépése egyfajta szégyenletes menekülési forma lehet, szemfényvesztés minden oldalról, amit a politikai játszmákban résztvevők vélhetően még sokáig elemezni fognak.
