Hőség és Kihívások a Fővárosban
„Hőségre legjobb a cipőbe szórt hintőpor!” – állítja Tami, a Srí Lanka-i fiatal, aki a forró nyári nap közepén, a belváros szívében került a figyelem középpontjába. A Corvinus Egyetemen marketinget tanul, de szabadidejében ételfutárként dolgozik, elmondása szerint nemcsak szabadidős elfoglaltság, hanem létfontosságú bevételi forrás is, mivel a repülőjegy hazautazásához ezer euróra van szüksége.
A 42 fokos kánikulában Tami feketében kerékpározik, arcát csuklyás maszk fedi. Azt mondja, a hőség nem idegen számára, de a nap bőrszínének megóvása érdekében legyen akár meleg, akár hideg, sok fiatal elkerüli a barnulást, hogy munkavállaláskor könnyebben elnyerjék a multinacionális cégek bizalmát. Ebből a szempontból Tami és társai tudatosan védekeznek a napsugárzás ellen: igyekeznek árnyékos helyen tartózkodni, hiszen odahaza is a mindennapjaik része a napvédelem.
Pályakarbantartók a Kánikulában
A fővárosban a nyári hőség a pályakarbantartók számára különösen megpróbáló feladatot jelent. A Boráros téren, ahol a sínek felújítása zajlik, a dolgozók hosszú nadrágban és láthatósági mellényben igyekeznek elvégezni feladataikat. Árnyék híján a nap tűző sugarai újra és újra elérik őket, így a brigádvezető elmondása szerint 2-3 órás munka után pihenniük kell, hogy ne essenek össze a hőség miatt. A munkások számára a megszokás kulcsfontosságú; sokan hetente hét-nyolc órát töltenek kint, de nem mindenki bírja a megpróbáltatásokat.
„Meg lehet szokni” – állítja a brigádvezető, aki ezen a forró napon is mosolygósan látja el feladatait. Viszont a melósok között van, aki ellenáll a melegnek és inkább sörnél időzik. „A céget nem érdekli, ha kint kell dolgozni a tűző napon, elvégzendő munka mindig akad” – meséli egy másik munkás, aki magyarázza, hogy a spórolós cégpolitikák miatt gyakran kell szenvedniük a hőségben.
Munkavédelem és Az Egyéni Stratégák
A munkavédelem kérdéséről valóban kevesen beszélnek, a melósok elmondása szerint mindössze egyszer járt náluk ellenőr, aki az ajtóban várakozott, míg ők felkészültek a munkára. Őszinte szavakkal, egy tapasztaltabb munkás mesél arról, hogy a legjobb módja a hőségben való munkavégzésnek: „Zsírkrétát és vattát mindig hordok a lábamra, hogy elkerüljem a forróságot” – mondja, míg éppen egy árnyékos helyen pihen. Rég bevált technikáik közé tartozik, hogy a reggeli órák során hintőport szórnak a cipőbe, így megelőzik a lábmegégést a zárt munkavédelmi bakancsban. A nap végén pedig egy sör kíséretében pihenik ki a nap feszültségeit.
Nehéz körülmények között, de a helyiek mindent megtesznek, hogy túléljék a rekkenő hőséget, és a közvetlen munkaerő-piaci igények ellenére is helytálljanak. Ahogy a régi mondás tartja: „Élni kell!”
