A klímaváltozás árnyékában: Az olajkitermelés növekedése Észak-Amerikában
Észak-Amerikában az olajkitermelés üteme folyamatosan növekszik, miközben a háttérben az erdőtüzek füstje és lángjai figyelmeztetnek a környezeti válságra. A tudomány jelenlegi álláspontja egyértelmű: a fosszilis tüzelőanyagok égetése hozzájárul a globális felmelegedéshez, ennek ellenére a vállalatok, mint a Shell, az ExxonMobil és a Chevron, egyre nagyobb mértékben növelik termelésüket, és ezzel párhuzamosan nyereségük is folyamatosan emelkedik. A TPI Global Climate Transition Centre legújabb jelentése szerint ezek a kőolajipari cégek nemcsak hogy nem vonták vissza termelési céljaikat, de egymással versenyeznek a mélyben hagyott olaj és gáz megszerzéséért. A legnagyobb vállalatok célja, hogy 2030-ig átlagosan 14 százalékkal növeljék termelésüket, míg az alacsony szénkibocsátású energiaforrások részesedése az összes termelésből csupán 5 százalékra becsülhető.
A klímaváltozás tűrhetetlen következményei
A jelenlegi kőolaj- és gáztermelési bővítési tervek sokkal szorosabb határokat szabtak meg, mint amit a Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzései tükröznek. Az ügynökség 5,9 százalékos termelésnövekedést jósol az évtizedre, amely egy elfogadhatatlan 2,9 Celsius-fokos globális hőmérséklet-emelkedéshez vezethet. Ezt az egyszerre aggasztó és súlyos következményekkel járó helyzetet a Guardian cikke is rávilágítja: a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének aránytalanul nagy hatása van a klímaváltozásra, a vállalatok pedig szinte korlátlan pénzügyi támogatással működnek.
Tudományos konszenzus és globális hőhullámok
A tudósok egyetértenek abban, hogy a fosszilis tüzelőanyagok tömeges elégetése a Föld felmelegedéséhez vezet. Egy friss kutatás rávilágított arra is, hogy a globális felmelegedés okozta hatalmas hőhullámok, amelyek Európa széles területeit érintették, az ember okozta klímaváltozás nélkül nem történhettek volna meg. A legutóbbi nyár az eddigi legmelegebb június lehetett, és ez megkérdőjelezi a Párizsi Klímaegyezmény betartásának lehetőségét. A cégek, amelyek korábban ígéretet tettek a 1,5-2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés korlátozására, az olajkitermelést még ebben az évtizedben csökkenteniük kellene.
A vállalatok motivációja és befektetői nyomás
Felmerül a kérdés: miért bővítik a vállalatok termelésüket, ha a klímaváltozás egyre nyilvánvalóbb? A válasz részben a részvényesek hasznának maximalizálására vezethető vissza. A befektetők egyre inkább a média révén próbálnak politikát formálni, és a társadalmi véleményekbe is próbálnak beleszólni. Hat évvel ezelőtt a fosszilis tüzelőanyagok ellen demonstráló fiatal aktivisták, például Greta Thunberg, elértek egyfajta figyelmet a problémákra, amelyet a kőolajipar kénytelensége miatt kellett kezelni.
Ígéretek, visszalépések és a piaci nyomás
A kormányok egyre ambiciózusabb célt tűztek ki a nulla szénkibocsátás elérésére, a brit BP például jelentős csökkentést ígért a gáz- és olajkitermelés terén. Azonban ezek az ígéretek, noha megnyugtatták a közvéleményt, gyakran nem valósultak meg. A BP például 2023-ra visszavonta a 40 százalékos csökkentési ígéretét, míg a megújuló energiaforrásokba való befektetéseit is csökkentette. Eközben a cég nyeresége az ukrajnai háború következtében jelentősen megnőtt, de a többi öt európai olajóriás, mint a Shell és a TotalEnergies, is hasonlóan zárta a negyedévet.
Globális kilátások és a klímakrízis jelei
Az Egyesült Államok, mint a világ legnagyobb olaj- és gázkitermelője, olyan termelési szintet ér el, amely meghaladja Szaúd-Arábia és Oroszország együttes termelését. Az amerikai olajcégek, támogatva a Trump-kormánnyal, gyakran figyelmen kívül hagyják a szénkibocsátás csökkentését. Az ágazat számára kedvező politikai környezet, együtt a részvényesek nyomása, tovább erősíti ezt a tendenciát. Miközben a világ a legnagyobb felmelegedést hozó El Niño jelenséghez közeledik, és az éghajlatváltozás zavaró jelei egyre nyilvánvalóbbak, sürgető szükség van az ösztönzők megváltoztatására.
